Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 498.

A MÁV-mitológiák krónikája


 

Az idők hajnalán, mikor még a menetrendeket kőtáblába vésték, és a kalauzok mágikus jegylyukasztóval őrizték a rendet, megszületett a MÁV örök igazsága: „A vasút sohasem késik, és korán sem érkezik soha. Pontosan akkor jön, amikor akar.”
 
Ez a bölcsesség évszázadokon át adódott tovább, míg végül megérkezett Gandalf is, hogy a Keletiből próbálja elérni Hatvant. Az órát hiába nézi: a peronon függő számlap csak dísz, egy mágikus kör, amelynek mutatói nem az időt, hanem a remény halványulását mérik.
 
A vonat pedig korántsem közlekedési eszköz, hanem lény. Sárkányarca van, füstöt okád, és néha megtörténik, hogy a Nyugati pályaudvarról indulva azonnal a Bakony mélyén bukkan elő. A vasutasok ezt nem hibának nevezik, hanem „járatoptimalizálásnak”.
 
Az utasok – szegény földi halandók – a peronon sorakozva nem sietnek sehová. Már rég tudják, hogy a MÁV nem csupán közlekedési társaság, hanem életmódprogram. Aki felszáll, belép a sors könyvébe, ahol egy jegy ára nemcsak a célállomást, hanem a személyiséged formálását is tartalmazza. Mert aki egyszer egy 180 perces késést túlélt, az később bármit kibír: NAV-ellenőrzést, közgyűlést, sőt még a karácsonyi rokoni ebédet is.
 
És Gandalf bölcsen inti a népet:
 
„Ne panaszkodjatok, emberek! Másutt a vonat jön és megy. Itt viszont… várakozni tanultok meg. És aki várni tud, az az örökkévalóság titkát is megérti.”
 
A MÁV tehát nem közlekedési cég. A MÁV a magyar türelem szent iskolája, az önismeret próbája, a kollektív nemzeti sport, ahol az ellenfél az idő maga.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...