A MÁV-mitológiák krónikája
Az idők hajnalán, mikor még a menetrendeket kőtáblába vésték, és a kalauzok mágikus jegylyukasztóval őrizték a rendet, megszületett a MÁV örök igazsága: „A vasút sohasem késik, és korán sem érkezik soha. Pontosan akkor jön, amikor akar.”
Ez a bölcsesség évszázadokon át adódott tovább, míg végül megérkezett Gandalf is, hogy a Keletiből próbálja elérni Hatvant. Az órát hiába nézi: a peronon függő számlap csak dísz, egy mágikus kör, amelynek mutatói nem az időt, hanem a remény halványulását mérik.
A vonat pedig korántsem közlekedési eszköz, hanem lény. Sárkányarca van, füstöt okád, és néha megtörténik, hogy a Nyugati pályaudvarról indulva azonnal a Bakony mélyén bukkan elő. A vasutasok ezt nem hibának nevezik, hanem „járatoptimalizálásnak”.
Az utasok – szegény földi halandók – a peronon sorakozva nem sietnek sehová. Már rég tudják, hogy a MÁV nem csupán közlekedési társaság, hanem életmódprogram. Aki felszáll, belép a sors könyvébe, ahol egy jegy ára nemcsak a célállomást, hanem a személyiséged formálását is tartalmazza. Mert aki egyszer egy 180 perces késést túlélt, az később bármit kibír: NAV-ellenőrzést, közgyűlést, sőt még a karácsonyi rokoni ebédet is.
És Gandalf bölcsen inti a népet:
„Ne panaszkodjatok, emberek! Másutt a vonat jön és megy. Itt viszont… várakozni tanultok meg. És aki várni tud, az az örökkévalóság titkát is megérti.”
A MÁV tehát nem közlekedési cég. A MÁV a magyar türelem szent iskolája, az önismeret próbája, a kollektív nemzeti sport, ahol az ellenfél az idő maga.

Megjegyzések
Megjegyzés küldése