A Megváltó beszéde – avagy mindenki más csak tapsoló áruló
Ismét hallhattuk a nép szónokát, aki szerint mindenki, de tényleg mindenki más csak báb, áruló vagy mutatványos. Ő viszont – kapaszkodjunk meg – a politikai univerzum egyetlen tiszta forrása.
A logika pofonegyszerű: ha valaki valaha tapsolt valakinek, az már örökre kompromittálva van. Ha pénzt kapott valakitől, az maga a sátán. Ha pedig netán nem tapsolt, akkor biztos sunyin tapsolt valahol a sarokban.
A retorika lényege: „Én vagyok az igazi, a többiek csak kamu.” Ez nagyjából olyan, mintha egy közértben a pénztáros kijelentené: „Az összes többi bolti kassza hazudik, nálam van az egyetlen valódi blokk.”
Közben a beszéd úgy hömpölygött, mintha egyszerre lenne gyóntatószék, stand-up est és kampánybeszéd: sok sértődés, kevés érv, de annál több „mi vagyunk a tisz(t)ák” mantrázás.
A végére már csak egy kérdés maradt a hallgatóságban: ha tényleg mindenki más áruló, akkor vajon ki fog még szavazni az egyetlen megváltóra?

Megjegyzések
Megjegyzés küldése