Kötcsén idén is összegyűltek a politikai színjátszó társulat tagjai, de az ajtón kívül megint csak a kicsit pszicho, kicsit szocio, kicsit nárci Magyar Péter toporog.
Térden csúszva könyörög, hogy beengedjék, ám a szervezők finoman jelezték: a „Brussels branch” tagfelvételi irodája nem itt működik, hanem pár kilométerrel odébb, egy belga kávéházban, ahol az uniós mentelmi jogot osztogatják lottószelvény helyett.
Persze Péternek jól jönne még egy kis mentelmi jog, lehetőleg életfogytig tartó, mert anélkül a hazai ügyészség előbb-utóbb nemcsak a nyakát, de a mikrofonját is elvágná. Addig marad a politikai kabaré, ahol minden mondat egy vádirat, és minden gesztus egy új pszichológiai kórisme.
És ha valaki azt hinné, hogy az egykori családi béke megmenti, téved: a volt feleség árnyéka minden megszólalásában ott kísért. Mint egy görög tragédiában, ahol a kórus helyett az ex jelzi a közönségnek: „én már láttam közelről, higgyétek el, nem akartok az első sorba jegyet venni.”
Tanulság:
1. )Mentelmi jog nélkül Magyar Péter maximum a községháza előtti padra ülhetne be.
2.) A „Brussels branch” csak papíron létezik, de ő mégis ott keresi a megváltást.
3.) A volt feleség pedig a politikai pszichodráma hivatalos narrátora – ő tudja, mennyire veszélyes az, amikor a nagy színész saját árnyékát is üldözi.

Megjegyzések
Megjegyzés küldése