Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 434.

 

Kukorékolás Kötcsén

 


 
A Tisza népe mostanra úgy szalad szét, mint mikor a vásárban kiborul a stand alól a ládányi tyúk: mindenki kapkod, verdes, de előre nem jut senki. A kiskakas pedig eközben Brüsszel felé kapirgálja a nyomokat, mintha ott lenne a megváltás – vagy legalább egy kukoricás, ahol el lehet bújni és megvédik őt a csúnya rókától.
 
Ha szóra bírják őket, jön a klasszikus: félmondatok, nyelvbotlások, széttárt karok. Pont mint a házaló, aki drága csodamasinát tukmált a szomszédra, de másnap már nem indul be az „örökéletű” motor, ámde reklamálni már rég nincsen kinél. Csakhogy itt nem hibás háztartási kütyüről van szó, hanem egy adóról, amit még a legügyesebb beszédtechnika sem tud kicsavarni, és a garancia is kábé annyi, mint az MLM ügynör árulta arckrémnél. Lerohadt a fél fejed? Sebaj, te kented fel, te akartad, viseld a következményeket.
 
Most éppen Kötcsén készül nagy leleplezésre a kiskakas, aki új arcokat ígér, mintha az előzőek fényesre koptatták volna a porondot. Pedig a casting, a szereposztó dívány ugyanaz volt, mégis valamit remél. A falubeliek csak pislognak: miért pont oda kell vinni a kiabálást, ahol eddig a rend, a takaros udvarok és a csend volt a helyi valuta?
 
A kiskakas persze nem a párbeszédért megy, sokkal inkább azért, hogy a falu főterén is ugyanazt csinálja, amit az országban: szítja a zajt, a gyanakvást, a civakodást. És aki egyszer a békés faluba veszekedést és balhét visz, attól aligha várhatunk mást országos méretekben. Az mindenhová ugyanazt a viszálykodást, mételyt, paranoiát és gonoszságot fogja elvinni.
 
Pedig egy országot nem lehet rikácsolással építeni. A rikácsolás és a mások fikázása ugyanis nem cement, legfeljebb törmelék. Amitől mindenki poros lesz, csak ház nem áll meg tőle stabilan. Sok munka és még több türelem kellene, szeretetből pedig egy kis tartalék. A kiskakas azonban csak kukorékol, és azt szent meggyőződéssel hiszi, ettől kel fel a nap.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...
Megjegyzés küldése
További információk