Máskor meg: „Bugyiban.” Aztán néznek rám furán, mintha túl sok információt osztottam volna meg.
Volt, hogy azt mondtam: „Karácsond.” Erre mindenki boldog lett, mintha ajándékot hoztam volna.
Amikor viszont kijelentem, hogy „Bajban élek” – rögtön jön a sajnálkozás. De szerencsére csak pár kilométerre van Boldog, ha ki akarok szakadni.
A barátom „Pornóapátiban” lakik, de mindig siet hozzátenni: „Ez egy rendes falu, nem az, amire gondolsz!”
Másik ismerősöm pedig „Tökölön” – ő mindig magyarázkodik, hogy „nem csinálok semmi rosszat, csak ott van a házam.”
És akad olyan is, aki „Hugyagon” él. Ő már feladta a magyarázkodást.
A legszebb azonban, mikor egy nyúltenyésztő komolyan kijelenti: „Én Nyúlon lakom.”
Ilyenkor csak annyit lehet mondani: Magyarország tele van csodákkal. Olyan hely, ahol Apcon tüsszentünk, Bajban szomorkodunk, Boldogon vigadunk, Bugyiban pirulunk – és még mindig van hová költözni.

Megjegyzések
Megjegyzés küldése