Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 462.

Az Örökmorgók Örök Mantrája – avagy minden baj forrása: Orbán Viktor

 
 

 
 
Vannak, akiknek az élet egyetlen logikai láncra épül: ha valami rossz történik, annak csak egyetlen oka lehet – Orbán Viktor. Ezek az emberek a kocsmák, kommentfalak és nyugdíjasklubok élő jukeboxai: dobj be nekik egy fröccsöt vagy egy felest, és azonnal elindul a lemez.
 
„Régen minden jobb volt.”
 
Bezzeg, amikor húszéves voltam, feszes volt a bőröm, csillogott a szemem, és a pasik/csajok sorban álltak az ajtóm előtt! – sóhajtja az örökmorgó. Csakhogy az idő vasfoga harapott, nem a politika. A gravitáció nem kérdezte meg Orbán Viktort, mielőtt a ciciket lefelé húzta és felfelé száguldottak a kilók. De egyszerűbb az öregedést is a miniszterelnökre kenni, mint szembenézni a naptárral.
 
„Nem jövök ki a fizetésemből.”
 
Három gyerek, két válás, ügyvédi számlák, gyerektartás – csoda, hogy a pénz fele elúszik? A maradékból persze mindig jut lottóra, cigire, sörre, haverokra. De a végeredmény nem változik: Orbán Viktor a hibás! Mert ki más lehetne a felelős a magánéleti csődért, ha nem a miniszterelnök?
 
„Nincs munkám.”
 
Az iskolapadból kiugrott, a könyv szaga idegesítő volt, a gyárkapu túl messze van, a város szélén lévő üzemig pedig végképp nem érdemes buszra szállni. Könnyebb a Netflixet nézni sörrel a kézben, mint munkába járni. A fotelharcos logika szerint persze nem a lustaság a probléma, hanem Orbán Viktor, aki még a kanapéhoz is odaszögezte őket, nehogy dolgozni kelljen.
 
„Az életem romokban hever.”
 
Ha a rulettkerék dönt helyetted, ha az üveg a legjobb barátod, és ha a család már csak karácsonykor ír rád udvariasságból, akkor bizony könnyen elhiszed, hogy valaki odafent szándékosan tönkretette az életed. És naná, hogy nem te voltál az, hanem Orbán Viktor! Ő húzta a kart a félkarú rablón, ő töltötte tele a poharat, ő csomagolta a bőröndöt, mikor az asszony elment.
 
„A gyerekekre már végképp nem jut pénz.”
 
Szívszorító történet – amíg ki nem derül, hogy a legújabb iPhone ott lapul a zsebben, a negyedik használt autó áll a ház előtt, amire havonta új turbót kell venni, és a reggeli rituálé három energiaitalból, két kávéból és egy doboz cigiből áll. A gyereknek persze „nem jut”. De ha valaki felteszi a kérdést, hogy miért, a válasz nem a rossz pénzkezelés, hanem Orbán Viktor.
 
„Kevés a nyugdíjam.”
 
Aki negyven évig feketén dolgozott, a zsebbe csúsztatott borítékokat jobban szerette, mint a bejelentett fizetést, annak most van egy apró meglepetés: a nyugdíj alacsony. És persze nem a járulékfizetés hiánya miatt, hanem mert Orbán Viktor ellopta a jövőt. Még az időgépet is, amely visszamenőleg bejelenthette volna őket.
 

A Nagy Kollektív Feloldás

 
Az örökmorgó univerzum egyszerű: nincs személyes felelősség. Nem számít a rossz döntés, a kihagyott lehetőség, az elhibázott életstratégia. Ha eltörik a pohár, ha kilyukad a zokni (aka Hadházy Ákos), ha savanyú a tej, ha megcsal a feleség, ha nem hívnak vissza az állásinterjúról – a végkövetkeztetés mindig ugyanaz: 
 
Orbán Viktor a hibás.
 
Ő a kifogások svájci bicskája, a mindenes magyarázat, az univerzális mumus. Az örökmorgók szívében ő nem is ember, hanem egy természeti jelenség: olyan, mint az eső, a huzat vagy a szúnyoginvázió. Minden baj gyökere, minden kudarc végső okaihoz rendelt aláírás: Orbán Viktor.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...