Gőgös Gúnár Gedeon, aki a modernkori mesében már nem gúnár, hanem kiskakas, lassan Guinness-rekordot dönthetne a politikai hazugság-maratonban. Egyszer még vért izzadva bizonygatta, hogy a Tiszába aztán be nem lép senki, akinek köze volt az elmúlt húsz év szutykos politikájához – most meg sorban csomagolja be a fideszes lomtalanításból megmaradt államtitkárokat.
Mintha a pártja valójában egy használtcikk-telep lenne: a NER kidobja, Gedeon ráveti magát, és máris csillogó újrapolitikusnak árulja a leharcolt portékát. Szinte hallani, ahogy a lomis piac hangszórójából bömböl: “Olcsó, de megbízhatatlan! Tegnap még kormánytag, ma már Tisza-kompatibilis!”
A legszebb az egészben, hogy a „baloldali értelmiség” tapsoló brigádja kénytelen lesz a szemétből kihalászott narancsszínű relikviáknak pacsizni. Hamarosan a baloldal nagy megmondó emberei, Bruck András, Bolgár György, Magyar Bálint, Haraszti Miklós, Lendvai Ildikó, Mérő Vera, Perintfalvi Rita, Péterfy-Novák Éva és a többiek ott fognak ülni fancsalodó pofával, miközben a színpadon parádézik az a garnitúra, amely ellen korábban vért izzadva küzdöttek. És nem tudnak mit tenni, mosolyogniuk kell hozzá.
Ez lesz a politika abszurd cirkusza: egyik oldalon a reciklált fideszesek, másikon a baloldali műbalhék veteránjai, és mind együtt próbálnak tapsolni, miközben egymás torkát rágják gondolatban. A közönség meg jól szórakozik, mert rájön: a Tisza valójában nem folyó, hanem egy politikai szennyvíztisztító – csak épp nem szűr, hanem visszaböfögi a sok mocskot.

Megjegyzések
Megjegyzés küldése