Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 468.

 



Ha eddig valaki még kételkedett volna abban, hogy a magyar „ellenzéki” sajtó mit ért szólásszabadság és véleménynyilvánítási szabadság alatt, most megkaphatta a bizonyítékot. A HVG, a Telex, a 444 vagy a 24ponthu és társaik ugyanis ismét megmutatták, hogy náluk a véleménynyilvánítás szabadsága pontosan addig tart, amíg az ő kottájukból játszol. Onnantól kezdve, hogy mást mondasz, mint amit ők szeretnének hallani, máris jön a címke: „szélsőjobboldali”, „fasiszta”, „náci”, „felforgató”.
 
Így lett Charlie Kirkből is egy pillanat alatt a gonosz megtestesítője. De kérdezem én: attól lesz valaki szélsőséges, hogy nem nyeli be a transzgender ideológia összes hazugságát? Vagy attól, hogy nem tapsol annak, hogy egy hangos kisebbségnek több joga legyen, mint bárki másnak? Vagy talán attól, hogy kimondja: az illegális migráció nem áldás, hanem társadalombontó veszély?
 
És ne feledjük: Kirk bűne volt még az is, hogy világosan rámutatott – az ukrajnai háború nem 2022-ben kezdődött. Ez már önmagában elég ahhoz, hogy a „haladó” és "felvilágosult" média szerint valaki ellenség legyen. Hiszen náluk az igazság kimondása maga a szélsőség.
 
Ami pedig a kegyeletsértő, trágár kommentáradatot illeti, amely a cikkeik alatt megjelent… nos, az már tényleg mindent elárul róluk. Igen, róluk, mert ha egy jobboldali oldalon jelenne meg hasonló, ott percek alatt törölnék és a kommentelőt örökre kizárnák soraikból. Itt viszont? Kényelmesen hátradőlnek: 
 
„nem mi írtuk, csak az olvasók, joguk van a véleményükhöz".
 
Álságos, képmutató, gyomorforgató cinizmus.
 
Charlie Kirk hagyatéka egy szerető család, két gyönyörű gyermek és egy igaz ügy. És itt vagyunk mi is, akik nem szégyelljük kimondani: ugyanazt az értékrendet képviseljük, mint ő. Ha ezért „szélsőségesnek” bélyegeznek, vállaljuk. 
 
Mert a szólásszabadság nem azt jelenti, hogy csak addig beszélhetsz, amíg velük egyetértesz. Hanem azt, hogy az igazság kimondásáért semmilyen címke nem lehet túl nagy ár.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...