Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 475.

A woke ideológia árnyékában

 

 

 
Van a világnak egy különös betegsége, amely nem lázzal, nem köhögéssel, hanem érzékenységi rohamokkal jelentkezik. A neve: woke. Ez a kór eleinte talán még jó szándékból született – hiszen ki ne akarna igazságot azoknak, akik valóban hátrányos helyzetből indulnak? Azonban sajnos idővel a gyógyír maga vált méreggé, ás mára a társadalom immunrendszerét támadja.
 

Szavak börtönében

 
Régen azt hittük, hogy a szólásszabadság a demokrácia egyik utolsó menedéke. Ma már sokkal inkább egy veszélyes luxusnak tűnik. Elég egy rosszkor elejtett mondat, egy régi vicc, egy „nem megfelelő” gondolat, és az illető fejére zúdul a digitális lincselők hada. Így született meg a „cancel culture”, a modern középkori máglyarakás, amely nem füsttel, hanem lájkokkal és retweetekkel éget.
 

Ha mindenki saját valóságot gyárt

 
A woke világban a biológia is csak „társadalmi konstrukció”. Ma férfi, holnap nő, holnapután valami egészen új, amit még szótárba se lehet foglalni. Mindenki szabadon választhat magának identitást, csak épp a közös valóság foszlik szét darabokra. Ha már a legegyszerűbb tények – mint például a két nem – is vitakérdés, mi marad, amiben közösen hihetünk?
 

A türelem türelmetlen gyermekei

 
A woke ideológia zászlaján a tolerancia hirdettetik, de a gyakorlata inkább újfajta inkvizíciót idéz. „Légy elfogadó, vagy ellenség vagy!” – hangzik az új dogma. Így fordul elő, hogy a társadalom nemhogy közelebb hozná egymáshoz az embereket, hanem szekértáborokra szakítja őket: vannak ők, akik „felébredtek”, és mi, akik szerint talán nem kellene minden álmunkat lidérccé változtatni.
 

Iskola vagy ideológiai tábor?

 
Az oktatás, amelynek a tudást kellene átörökítenie, egyre inkább a woke hittérítés terepe. Gyerekek tanulnak arról, hogy „bármik” lehetnek, de arról kevesebbet, hogy hogyan oldjanak meg egy matematikai egyenletet, vagy miként értelmezzék saját történelmüket, esetleg hogyan maradjanak talpon a való világban. Az ideológia helyet követel a tankönyvekben, miközben a tudás szépen lassan kikopik onnan.
 

Multik szivárványruhában

 
A gazdasági élet sem marad érintetlen. Vállalatok tűnnek fel szivárványzászlóba öltözve, kvótákkal, kötelező diverzitási jelentésekkel és ideológiai reklámokkal. A teljesítmény és minőség másodlagos szemponttá válik – a lényeg, hogy megfeleljenek a woke elvárásnak. Az eredmény? Papíron színesebb világ, a valóságban viszont üresebb polcok.
 

Valóban....

 
A woke ideológia olyanná vált, mint a jó szándékból túladagolt gyógyszer: kezdetben enyhít a tüneteken, de ha nem vigyázunk, halálos lehet. Ha mindenki sértődött, ha mindenki a saját igazságát tekinti egyetlen érvényes mércének, akkor lassan nem marad semmi, ami összeköt. Társadalom helyett törzsek, vita helyett dogmák, szabadság helyett félelem lesz az örökségünk. És akkor majd tényleg felébredünk – de már túl későn.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...