Agymenés 437.

Marika néni, a rendszerhiba

 

Van egy jelenség a lakótelepen, amit senki nem ért, de mindenki gyanakodva figyel: Marika néni nem panaszkodik.

 

Ez önmagában már gyanús, hiszen a magyar társadalomban a panaszkodás az alap közlési nyelv. A boltban, a buszon, a fodrásznál, sőt még a vérvételen is ez a small talk: „drága minden, pocsék az idő, szar a rendszer”.

 

És akkor jön Marika néni, aki mosolyog. Képes azt mondani a boltban a pénztárosnak, hogy „köszönöm, további szép napot”, anélkül, hogy közben görcs rángatná a száját. Az egész ház döbbenten áll. Biztos szektás! Vagy agymosott?

Miközben mások azon dühöngenek, hogy a televízió megint nem azt mondja, amit ők hallani akarnak, Marika néni örül, hogy egyáltalán van adás. Miközben mások szidják a szolgáltatót, hogy a net lassú, ő boldog, ha a telefonján felvillan a „csatlakoztatva” felirat. Ha a kenyér kétszer annyiba kerül, Marika néni nem posztol róla háromoldalas siratóéneket, hanem eszik egy szeletet, és jóízűen bólogat, hogy „finom volt”.

 

És persze a legidegesítőbb az, hogy Marika néninek van társasága. Nem a Facebook-csoportban hőbörög, hanem élőben beszélget. Van barátnője, akivel nem temető-túrára járnak, hanem akció-körutakra. Ők azok, akik képesek boldogan röhögni azon, hogy fél várost bejártak 200 forint kedvezményért a liszten – és ezt nem megalázónak érzik, hanem sportnak.

 

Amíg más nyugdíjas a padon ülve világvége-próféta üzemmódban meséli, hogy „régen minden jobb volt”, addig Marika néni úgy tesz, mintha a világ még mindig működne. A parkokban nem a „gonosz társadalom” nyomait keresi, hanem felszedi a csikket, és rendet rak. De nem azért, hogy posztoljon róla egy hősies képet a Facebookra #énvagyokazigazimagyar hashtaggel, hanem mert… hát, minek nézni a koszt? Kinek jó az?

 

És amikor megkérdezed, miért ilyen, csak annyit mond:

„Drágám, nincs háború, nem hullanak a bombák, van mit enni. Régen az volt a menü, hogy kenyér meg hagyma, most meg turkálóban veszel három szoknyát egy ezresért. Miért kéne sírni?”

 

Ez a mondat persze azonnali támadás minden „szakértő panaszkodó” ellen, akik hivatásból szidják a világot. Mert mi lesz, ha egyszer tényleg mindenki Marika nénivé válik?

 

Elvész a magyar nemzeti sport: a nyafogás. Bezárhatnak a kommentfalak, összeomlik a kocsmák hangulata, megszűnik a „bezzeg” kultúra.

 

És képzeljük el a rémképet: egy ország, ahol az emberek elégedettek.

Na, az lenne az igazi világvége.