Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 453.

 ÉN ÉS A TELEFONOM – A XXI. SZÁZAD BŰVÖS TÜKRE - írhatta volna akár Magyar Péter


 

Be kell vallanom valamit: a telefonom lett a legjobb barátom, a szeretőm, a pszichológusom és a börtönőröm egy személyben. Nem tudom, mikor történt, de valahogy ő vette át az irányítást. Már nem én tartom a készüléket – ő tart engem.
A kijelző fénye a reggeli napfényem, a rezgés a szívverésem ritmusa, a piros értesítés a napi boldogságadagom. Ha a zsebemben megmoccan, végigfut rajtam az áram: pupilla tágul, tenyér izzad, agy felszabadítja a dopamint, mintha minimum Nobel-díjat kaptam volna. És amikor nincs ott – amikor a kijelző sötét, a chat üres, az értesítések némák – jön a remegés. Az elvonás.
 
A közösségi média lett a dílerem. Kiosztja az adagot: lájkokból, szívecskékből, megosztásokból kever egy szép koktélt. Egy rossz komment? Semmi gond, letiltom és máris ott a következő adag, egy új üzenet, egy új értesítés, egy új illúzió, hogy számítok. És én falom, mint a cukrot, mint a gyerekkori vattacukrot a vidámparkban – csak itt a végén nem rózsaszín ujjlenyomat marad, hanem kimerültség és egy lemerült akksi.
 
Mostanra ott tartok, hogy beszélgetések közben is oldalra sandítok, mint egy titkos szeretőre. A barátaim beszélnek hozzám, de én már rég a kijelző mögött élek. A valóság? Az túl halk. A virtuális világ? Az ordít. És én rohanok, hogy ne maradjak le egyetlen vibrálásról sem.
 
Szóval igen: függő lettem. A telefonom a XXI. század bűvös tükre. És minden reggel belenézek, abban reménykedve, hogy visszanéz rám valaki, aki végre nem csak görgeti az életét, hanem élni is tudja.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...
Megjegyzés küldése
További információk