Bár Dobrev Klárától politikailag és emberileg is nagyon távol állok, és elég sok mindenben sosem értettem vele egyet, amit most látok körülötte, az túlmutat mindezen. Ez már nem róla szól, hanem arról, hogy milyen mélyre süllyedt a magyar közéleti kultúra.
Egy politikust lehet bírálni, lehet támadni a tetteiért, a döntéseiért, a programjáért. Ez része a demokratikus vitának. De amikor a vita helyett a személy megalázása kerül előtérbe, amikor valakit nőként, asszonyként aláznak porig, amikor egy magánéleti helyzetből közröhögést csinálnak, az már nem közélet, hanem közönségesség.
Különösen undorító, hogy ebbe egy tízéves gyereket is belekevernek – mintha bármi köze lenne ahhoz, mi zajlik a szülei között. Ez a legalapvetőbb emberi határ átlépése, amelyet egy normális társadalomnak tilos lenne megengednie.
És ott vannak a kommentelők, akik „hajadismilyenmár” típusú beszólásokkal próbálnak „állást foglalni”. Ez nem kritika, nem vélemény, hanem az iskolai udvar szintje, ahol a gyengébbet gúnyolják. Az a társadalom, amelyik így vitatja meg a politikát, nem vitázik többé semmiről – csak fröcsög.
Ráadásul sokan azok közül, akik most kárörvendve csámcsognak a történeten, maguk is részei voltak hasonló megalázásoknak, hátbaszúrásoknak, megcsalásnak – csak az ő ügyeik nem kerültek nyilvánosságra. Most mégis élvezettel mutogatnak, mintha a saját gyarlóságuk, esendőségük nem létezne.
Ez az ügy így már nem Dobrev Kláráról szól, hanem rólunk. Arról, hogy hagyjuk-e, hogy a magyar közélet a politikai viták helyett a nőgyalázás, a családi magánélet kiteregetése és a gyermeki ártatlanság megsértése körül forogjon. Ha igen, akkor mindannyian veszítünk – függetlenül attól, ki melyik oldalon áll.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése