Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 479.

Autópálya – Magyarország legújabb extrém sportpályája

 
 

 
Manapság Magyarországon autópályán közlekedni már nem eljutás A pontból B pontba, lehetőleg gyorsan, hanem extrém sport és esetenként idegeket próbára tevő szabadidős foglalkozás. Ha valaki reggel felhajt az M1-re, esetleg még fel mer menni az M3-ra, az már nem munkába megy, hanem benevezett a „Napi Terelés & Baleset Rally”-ra. Garantált szórakozás: hol sávzárás, hol útépítés, hol egy kamion dőlt keresztbe, mintha csak direkt a kanyar közepén parkolt volna le, másutt sok autó futott egymásba, mintha valami elcseszett legójáték lenne.
 
A hírek szerint naponta több tucat közlemény érkezik: „Terelés, baleset, felújítás, útlezárás, teljes pályazár, mentő, mentőhelikopter.” Ilyenkor a sofőr gondolkodhat: vajon most melyik irányt kell követni, hogy ne a szántóföldön kössön ki, miközben a GPS olyan lelkesen mondja, hogy „fordulj vissza, ahol tudsz”, mintha legalábbis egy hegy tetején lenne a céltábla.
 
És persze ott vannak a „hősök”: a sok önkéntes szervdonor, aki nyomja neki, mint süket a csengőt. A 130-as sebessághatárt ők inkább 180-nak értelmezik, hiszen „én tudok vezetni, csak a többiek bénák”, a szakadó eső, köd, párafelhő, rossz látási viszonyok őket a legkevésbé sem zavarják, hiszen felette állnak minden időjárási körülménynek. Amikor aztán az árokban fejtetőn landolnak, meglepődve nézik a világot – már ha marad rá idejük, mielőtt leszáll a mentőhelikopter. 
 
Csuklani már nem marad idejük és nem lesz módjuk, pedig igen sokan emlegetik őket azok között, akik éppen órák óta araszolnak a dugóban, és még csak meg sem szemlélhették tökéletes salto mortale mutatványukat.
 
Az autópálya tehát nem más, mint Magyarország legújabb tematikus parkja. Belépés a matrica árával, extra attrakcióként baleset-szimulátor, és minden jegy mellé jár egy adag idegbaj is. Csak az a kérdés: ki mer még bérletet venni?

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...
Megjegyzés küldése
További információk