Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 421.

A Napraforgó-összeesküvés – avagy ki a hibás, ha a mező lekókad?


 

Kunszentmárton és Mezőtúr között ismét összeesküdtek az elemek – legalábbis így magyarázható, hogy a napraforgók idén látványosan megtagadták a munkát. A gazdák hiába locsolták verejtéküket a földekre, a növények mégis úgy döntöttek, hogy inkább csendes sztrájkba kezdenek.
 
A helyzetet természetesen rögtön megmagyarázták a „szakértők”: az egyik tábor szerint a kormány tehet mindenről, a másik tábor szerint meg az aszály. De akad olyan teória is, amely a háttérhatalmak, sőt a világméretű napraforgó-maffia összeesküvését sejti a háttérben.
 

 
 

A Nap gyanús viselkedése

 
Az egyszerű emberek eddig abban hittek, hogy a Nap a barátunk. Most kiderült: nem az. Mi másért sütne ennyire erősen, ha nem azért, hogy tönkretegye a termést, és ezzel káoszt keltsen a vidéki gazdaságban? Egy neve elhallgatását kérő helyi gazda szerint „a Nap valószínűleg Brüsszel ügynöke, és valami nagyobb terv része”.
 

A kormány sem ússza meg

 
Míg az égi testek továbbra sem adtak hivatalos magyarázatot a történtekre, a politikai színtéren már mindenki megtalálta a bűnbakot. A kormány szerint az aszály a hibás. Az ellenzék szerint a kormány. A gazdák pedig – jogosan – csak annyit mondanak: a számla így is, úgy is a miénk lesz.
 

A napraforgók hallgatása

 
A legsötétebb titok azonban az, hogy a napraforgók egyelőre nem hajlandók megszólalni. Sem közleményt, sem interjút nem adtak, így nem tudjuk, hogy pontosan miért lankadt le a száruk. Egy agrármérnök azt feltételezi, hogy egyszerűen belefáradtak abba, hogy minden évben ők legyenek a bűnbakok a klímaváltozás és a vízhiány miatt.
 
Egyszóval az biztos, hogy a kormány, az ellenzék, Brüsszel és a Nap együtt sem tudja visszahozni a tavalyi rekordtermést. Addig pedig, amíg a napraforgók nem hajlandók magyarázatot adni a hozzáállásukra, marad a találgatás – és a repedéseket számoló gazdák keserű mosolya.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...