Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 463.

A Hatvanpuszta-fantom

 
 

 
Hadházy Ákos lassan nem politikus, hanem önálló műfaj. Egyetlen díszlete van: Hatvanpuszta. Egyetlen kelléke: a telefonja kamerával. Egyetlen szerepe: a megszállott, aki bármit lát, abból botrányt fabrikál.
 
Múltkor például magánútra tévedt, ahol – saját elmondása szerint – meg akarták ölni. Nyilván mesterlövészek lapultak a kukoricában, és kommandós disznók csörtettek felé, láncfűrésszel felszerelve. Vagy legalábbis így fest a fejében. A valóságban talán csak egy autó vagy traktor jött szembe, de hát Hadházy fantáziájában ez maga a magyar Watergate. És még csak eszébe sem jutott, hogy az imádott nagy amerikai demokráciában egy ilyenért kérdezés nélkül lőnek. 
 
Mára oda jutott, hogy mindenben a végzetes titkot látja. Ha a szél megmozdítja a bokrot: orgyilkos. Ha elszáll egy galamb: drón. Ha a nap lenyugszik: bizonyíték-eltüntetés. Már a fűszálak is összeesküvést súgnak neki, és a varjak károgásában is Orbán személyes üzenetét hallja.
 
Így lett Hatvanpuszta nemcsak a „demokrácia sírhelye”, hanem Hadházy és a józan ész válópere is. Ő ott kóvályog a kerítés mellett, mint egy szellem, aki minden este visszajár, hátha egyszer feltűnik a nagy leleplezés – de csak a port verik a csizmái.
 
A közönség már nem tudja eldönteni, hogy sírjon vagy nevessen: egy tragikomédia zajlik előttünk, ahol a főhős annyira belebolondult saját nyomozásába, hogy lassan nem a hatalom, hanem a saját rögeszméje teszi áldozattá.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...
Megjegyzés küldése
További információk