Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 431.

Mindenki provokátor, csak én nem

 


 

Magyar Péter új politikai világképe egyszerű, áttekinthető és gyönyörűen logikus: mindenki provokátor. Vona Gábor? Provokátor. A Mi Hazánk elnöke, akinek a nevét a Facebookon leírni akkora kihágás, mint cigit szívni az óvodai udvaron? Provokátor. A sajtó? Provokátor. A szomszéd néni, aki rossz helyre tette ki a szelektívet? Gyanúsan provokátor. Bárki, aki nem tapsol és rajong Petikének? Provokátor.
 
Kivéve persze Magyar Pétert. Ő nem provokál, ő csak szúrósan megjegyez, csípősen odaszól, esetleg teljes politikai közösségeket aláz le és meg — de ez ugye a nemzeti minimum. Az ő gúnyos, lekezelő stílusa nem arrogancia, hanem a politikai műfaj csúcsteljesítménye. És a mindent és mindenkit átható paranoia sem betegség, hanem stratégia: ha mindenki provokátor, akkor végül is minden támadás bizonyítja, hogy igaza van.
 
Így születik meg a tökéletes politikai perpetuum mobile:
– Aki nem ért egyet, provokátor.
– Ha sok a provokátor, az azt jelenti, hogy Magyar Péter veszélyes az elitre.
– Ha veszélyes az elitre, akkor nyilván forradalmat csinál.
– Ha forradalmat csinál, akkor mindenki, aki nem tapsol, provokátor.
 
És így zárul be a kör, amiben csak egyetlen ember nem provokátor: Magyar Péter. Ő ugyanis nem provokál — ő kinyilatkoztat. És amikor az orvos azt mondja neki, "elmebeteg", ő simán visszakérdez: "elmehetek"?

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...
Megjegyzés küldése
További információk