Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 439.

A Nagy Közéleti Cirkusz 2025

 
 

 
Képzeljünk el egy óriási porondot, közepén két különleges attrakcióval.
Az egyik oldalon ott áll a Jobbos Bohóc. Ő nem kap mikrofont, legfeljebb egy sípot, de azt is kiveszik a szájából, mert túl hangos. A nézőknek kiosztott füldugó kötelező, nehogy véletlenül meghallják, mit mond. Ha rendezvényt próbál szervezni, a porondmester azonnal közli: „Tűzvédelmi okokból tilos! Meg különben is, száz évvel ezelőtt történt valami ronda dolog, és te biztos hibás vagy érte, még akkor is, ha akkor a nagyapád se élt.” A közönség bólogat, tapsol, és megnyugszik: rend van.
 
A másik oldalon feltűnik a Haladó Megmondóember. Ő a rivaldafény kedvence. Mögötte egy furcsa kísérőkórus: fél szavára megindulnak, hogy tisztára mossák, még ha közben egy egész szennycsatorna zúdul is a nézőtérre. A pletykák szerint nem minden szereplése kulturális gálaműsor volt, de hát kit érdekel? A hangját erősítik, mikrofonját aranyozzák, és ha holnap a kvantumfizikáról, holnapután a gasztronómiáról, jövő héten pedig az erkölcsről kezd papolni, akkor is minden szava szentírás – mert ő a Megmondó.
 
És a közönség? Ők ülnek, popcorn helyett savanyú szőlőt rágcsálnak, és néha felteszik maguknak a kérdést: vajon tényleg ennyi lenne a műsor? Egy bohóc, akinek be van ragasztva a szája, és egy sztár, aki kiskakas a maga szemétdombján, és akit akkor is ünnepelnek, ha épp az erkölcs templomában sáros gumicsizmában táncol.
 
Ez tehát a magyar közélet 2025-ben: egy groteszk cirkusz, ahol a jegy ára a józan ész – de legalább a show mindig megy tovább.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...