Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 427.

📌 Orbán nyaral – pánik a horizonton


 

Most éppen az a világrengető szenzáció magyarhon ellenzéki médiájában, hogy Orbán Viktor el mert menni Horvátországba. Horribile dictu!
 
Először Magyar Péter dobta be a bombát: katonai gép vitte a miniszterelnököt a tengerpartra. A tiszás Facebook-csoportokban az infarktusos reakciók olyan ütemben pörögtek, hogy a mentők már előre riasztott szolgálatot vezényeltek a mamik miatt. 
 
Másnap persze jött a „pontosítás”: nem katonai, hanem Schmidt Mária repülője. Aztán mégse, hanem valami harmadik cég gépe, de mindegy is, a lényeg: luxus.
És amikor már kezdett lecsengeni a botrány, előkerült a „30 milliárdos jacht”, ami végül egy vitorlás lett, majd az is kiderült, hogy csak megnézte, nem utazott vele. A konklúzió persze maradt: luxizik, mert csak!
 
Komolyan elhiszi bárki, hogy egy kormányfő úgy vonulgat fel-alá a tengerparton, mintha egy realityshow castingjára készülne? Hogy egy ország első embere ne tudna eltűnni úgy, hogy egyetlen lesifotós se találja meg? Hogy Magyar Péterhez hasonlóan még egy evezésre is profi fotóst és sminkest, stylistot cipel magával?
És jön a szokásos „biztos közpénzből” nóta, amire bizonyíték persze nincs. De kit érdekel a valóság, amikor a kattintás a lényeg?
 
A kedvencem mégis az, amikor a „független” portálok egymást túllicitálva cikkeznek arról, hogy: „Ha nyaral, miért dolgozik?” vagy „Ha nem dolgozik, miért nyaral?”
 
Ez a klasszikus ha-van-kalap-ha-nincs-kalap-effektus: bármit csinál, rosszul csinálja.
 
És most a tények, amiket mindenki szeret elfelejteni:
 
  • Nincs egyetlen bizonyíték sem, hogy közpénzből ment volna a nyaralás.
  • Igen, a bizonyítás nem a kormányfő dolga, hanem mindig azé, aki vádol. Ezt még a kezdő jogászok is tudják.
  • Az eddigi nyaralások tételesen szerepeltek a vagyonnyilatkozatban – minden egyes alkalommal.
 
De hát kell a botrány, mert botrány nélkül unalmas a nyár. Hadházy és Magyar Péter is tudja: ha nincs ügy, hát csinálni kell egyet.
 
Úgyhogy lassan ideje lesz felszólítani a miniszterelnököt, hogy ezentúl csak a nappalijában nyaraljon, maximum egy lavór vízzel és egy napernyővel, nehogy a szívek és vérnyomások túlterhelődjenek a szektás körökben, a nyugtató pedig láthatóan elfogyott.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...