Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 507.

 


A baloldali woke kommunikációs tankönyv valahogy így kezdődhetne: „Ha nincs elég náci, gyárts egyet. Ha nincs elég fasizmus, bélyegezd annak az ellenfeled. Ha pedig valaki szóvá meri tenni, hogy a terrorista antifa brigád kicsit sok molotovval érvel, akkor nevezd őt fasisztának – és kész.”
 
Így lesz a valódi antifasizmus hirtelen egy lufi, amit könnyen fel lehet cserélni a fekete kapucnis, kukaborogató antifa hobbicsapattal. Az utca kövein füstölő kukák és lángoló autók között megszületik a „progresszív antifasizmus”, ami annyira haladó, hogy már nem is a fasizmus ellen küzd, hanem mindenki ellen, aki nem tapsolja meg őket kellő hangerővel.
 
A woke szóhasználatban az antifasiszta hős ma nem Churchill vagy a normandiai partraszállás katonája, hanem egy szakállas egyetemista, aki fél kézzel graffitizik, másikkal iPhone-ozik, miközben „náci rendszert” kiált egy kávézó teraszán, ahol egy csésze szójatejes latte kerül 3500 forintba.
 
És akkor még nem is beszéltünk az ideológiai katyvaszról, ami a fejekben fortyog. Mert hát a náci és a fasiszta ugyanaz, nem? Legalábbis a woke kézikönyvben biztosan: mindkettő rossz bácsi, tehát tessék egy kalap alá söpörni. A valóság persze sokkal kényelmetlenebb: a nácizmus és a fasizmus két külön történelmi tészta, más recepttel, más hozzávalókkal. De ki akarja ezt magyarázni, amikor sokkal egyszerűbb mindent odaszórni a „fasiszta” rubrikába? Csúnya doboz, bele minden, all in 1, minden van.
 
Így jön létre a politikai gyorsétterem menüje: mindenki „náci-fasiszta”, aki nem a wokepárti kombót kéri, extra szivárványos szósszal. A történelem árnyalatai? Az már túl fárasztó. Sokkal hatékonyabb, ha a fogalmakat összemossuk, és a végén ott áll a laikus, aki már azt sem tudja, miért gyújtogatják az antifa-fiúk a kukákat: Mussolini miatt? Hitler miatt? Vagy mert elfogyott a szójatej a lattéból?

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...
Megjegyzés küldése
További információk