Érdekes, hogy milyen szelektív lett a világ lelkiismerete. Ha egy utcai balhé közben elhunyt, bűnlajstrommal alaposan megtámogatott figura kerül a hírekbe, akkor másnap
Bezzeg amikor egy keresztény, konzervatív, tisztességes ember hal meg, akkor hirtelen mindenki némasági fogadalmat tesz. Nincs térdelés, nincs tömeges hisztéria, legfeljebb egy-két mécses pislákol valahol, miközben a mainstream média olyan mély hallgatásba burkolózik, mintha épp kolostorba vonult volna. Az uniós vezetés meg még arra is képes, hogy megtiltsa az egyperces csendet – nehogy már valakinek feltűnjön a kettős mérce.
És ilyenkor az embernek tényleg el kell gondolkodnia: bennem van a hiba, vagy tényleg sikerült végleg elborulnia a világnak? Mert ami most zajlik, az már nem társadalmi igazságérzet, hanem egy kollektív kabaré, amelyben a tapsrend mindig attól függ, hogy ki az aktuális „főhős” – és attól, hogy épp melyik oldalon áll.

Megjegyzések
Megjegyzés küldése