Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 503.

 


Posztolok valamit, akár ide, akár a saját profilomra és röpke idő alatt világbajnoki szinten sikerül begyűjtenem általában mindkét törzs gyűlöletét. A turbófideszes hadtest szerint én vagyok a vak csótány, aki nem hajlandó meglátni, hogy minden baj gyökere a gonosz ellenzék, amelyik reggelente kígyót reggelizik és patkányt uzsonnázik. A turbóellenzék viszont úgy üvölt rám, mintha legalábbis Orbán személyes ütlege lennék, aki nem veri eléggé a Döbrögit a bottal. Így leszek általában rendre és egyszerre az ördög ügyvédje és az áruló Júdás.
 
Úgyhogy mindkét oldal kritika és gondolkodás nélküli turbóhíveinek üzenem és javaslom: aki makulátlan Fidesz-propagandára vágyik, annak ott a megafonos cirkusz – minden este főműsoridőben, tapsrenddel és konfettivel. Aki meg ellenzéki szentbeszédet szeretne, az bátran bekapcsolhatja az O1G-kábelcsatornát, ahol Tibi atya, Mérő Vera, Perintfalvi és Noár garantáltan úgy szórják a kormányellenes bölcsességet, mint a mikuláscsomagot decemberben.
 
Én viszont maradok itt, a politikai senkiföldjén, a saját véleményemmel, ahol nincs se zászlólengetés, se katonai díszszemle. Itt vagyok én, egy civil ember, aki nem akarja egyik tábor szenteltvízét sem kortyolgatni. És nem, nálam nem lesz olyan, hogy a jobbosok és balosok egymás haját tépik, ellenben lesz és lehet gondolkodni, véleményezni, érvelni, vitázni. Kulturáltan, emberhez méltóan, szektafröccs nélkül.
 
Jöhet ide mindenki, aki dumálni akar, vagy csak benne van a kommentbugi az ujjában. Jöhet narancsos, piros, lila, csíkos, pöttyös, sőt akár marslakó és ufóember is. De nem jöhet az, aki kizárólag a saját visszhangját akarja visszaüvölteni, mert nálam nincsenek hangszórók a falban, csak egy-két ember, akiknek még nem rohad le az agyuk a politikai szentháborúban.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...