Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 499.

Gyűlöletország 2025 – a legújabb évad


 

Van egy rossz hírem: Magyarország hivatalosan átcsapott politikai valóságshowba. A különbség csak annyi, hogy itt nem lehet kiesni – legfeljebb börtönbe kerülni, vagy a Facebook-kommentmezőben a virtuális máglyán elégni.
 

Epizód 1.

 
Egy ex-gyermekvédelmi dolgozó mesél, miszerint „hallotta, hogy hallották, hogy valaki mondta”. Bizonyíték? Ugyan már! Elég a sejtetés, hiszen a néző úgyis odaképzeli a vért, a könnyet, meg a főgonoszt.
 

Epizód 2.

 
Egy titkosszolgálati messiás fogja magát, és kiposztol két politikust. Mert ha valakinek 54 ezer követője van, az már eleve feddhetetlen, nem? A közönség tombol, popcorn fogy, a jogállam pedig közben nyugdíjazva.
 

Epizód 3.

 
Jön a videósztár, aki egy arctalan betelefonáló alapján közli: Ózdon éjjelente fekete autók vadásznak fiúkra. Apró baki: Ózdon 2009 óta nincs gyermekotthon. De kit érdekel a térkép, ha ott a dráma?
 
És itt elszabadul a pokol. Politikusok, influenszerek, celebek, youtuberek, mind egy nagy "Ki tud nagyobbat hazudni?" versenyen. A tét: lájkok, megosztások, és persze a joggal való teljes hancúrozás.
 
A közönség? A kommenthuszárok, akik mindent jobban tudnak: Orbánt Grazban tartják hibernálva, Anikó asszonyt Kecskeméten csavarozzák újra, a felcsúti juhász halála pedig maga a Da Vinci-kód. Ők az új „néptribunusok”, csak sokkal több Caps Lock-kal.
 

A szereplők?

 
– Puzsér, aki már csak decibelekben politizál.
– Perintfalvi, aki szavanként legalább egy káromkodással dolgozik.
– Pottyondy, aki minden reggel felkel, és úgy érzi: ma is ideje lövészárkot ásni, de közben nem árt mocskos szavakkal dobálózni.
– És a többiek, akik úgy gondolják: ha nincs program, jó lesz a hisztéria is.
 
A kormány? Természetesen a producer. Ők dobják be a témát, amitől mindenki őrjöng. Akció–reakció, az ország pedig lassan egy permanens kommentháborús zóna.
 
De ne feledjük: 2026 után is együtt kell élnünk. Az ellenfél majd lehet a fodrászunk, tanárunk, orvosunk, autószerelőnk. Csak hát ciki lesz, ha közben az egyik fél arról van meggyőződve, hogy a másik sátánista pedofilgyilkos. Akkor aztán tényleg lesz "hajadismilyenmár", és véletlenül csillámpóni kerülhet az elegáns limuzinodra.
 
Így születik meg a magyar politika új műfaja: kabaréval kevert népítélet, ahol mindenki főszereplő, senki sem ártatlan, és a végén nem tudni, ki röhög kinek a kínján.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...