Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 496.

Uzsibox-inkvizíció: ahol a kekszet máglyán égetik


 

Üdvözlünk az Uzsibox Szent Inkvizícióban, ahol a bűnös ételek listája hosszabb, mint egy középkori zarándokút.
 
Tilos: keksz, csoki, Túró Rudi, kakaós csiga.
 
Engedélyezett: nyers brokkoli, csíráztatott hajdina és a könnyekkel locsolt rizsszelet.
 
Ha valaki elköveti a főbűnt – mondjuk egy Balaton szelet becsúszik a dobozba –, azonnal jön a kommentszekció, mint a bíborosok tanácsa:
 
– „Eretnek vagy, asszony!”
– „A gyereked el fog kárhozni a glutén és a cukor miatt!”
– „Megmérgezed a közösséget, szégyelld magad!”
 
A legszebb az egészben, hogy a legszigorúbb inkvizítorok maguk ritkán hasonlítanak egy fitneszplakátra. Sokkal inkább úgy festenek, mint akik a reggeli ítélkező poszt után a konyhában már bontják is a családi kiszerelésű csipszet, amint cukros kólával öblítenek le. A nadrág szélén feszületként ül a cipzár, miközben ők éppen arról szónokolnak, hogy más gyereke nem ehet egy falat kekszet sem, mert a cukor maga a sátán.
 
A kommentek így hangzanak: „Életmódot kell váltanod!” – miközben az ujjlenyomat a billentyűzeten még csokifoltos.
 
Pedig a gyerekeknek nem a kakaós csiga árt leginkább, hanem a megszégyenítés. Az igazi mérgező hatású cucc nem a cukor, hanem a bűntudatkeltés, ami ott marad a lélekben, amikor anya a virtuális máglyán ég el, mert mert egy Túró Rudit csomagolni.
 
Szóval ha valaki legközelebb uzsibox-bűnvizsgálatra indulna, talán előbb nézzen bele a saját dobozába. Mert lehet, hogy nem a keksz a főgonosz – hanem a képmutatás.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...