A tolerancia terepruhában
Budapesten a tolerancia úgy működik, mint egy divatkiegészítő: reggel a szivárványos vászontáska mellé felveszi az ember, este pedig gondosan elpakolja a szekrénybe, nehogy foltos legyen véletlenül.
A metrón persze mindenki tudja a leckét: a homofóbia bűn, az erőszak förtelem, a gyűlöletbeszéd pedig csak a másik oldal privilégiuma. Aztán este a Spinozában, két szójalatte és egy quinoa-saláta közt jön a felmentő kacaj:
– Tegnap két ember megvert egy fideszest. Odaszaladtam segíteni. Hármunk ellen esélye sem volt!
És itt már senki sem szisszen fel, hogy "erőszak, gyűlölet, náci tempó". Sőt, még a humort is felmagasztalják: „ez mennyire meta, mennyire dekonstrukció, mennyire művészi!”
A pesti tolerancia olyan, mint a jeges kávé: csak addig hideg, amíg a saját tábor hőmérsékletéhez nem kell igazítani. Utána gyorsan felmelegszik, és már nem is csípős, inkább langyosan álszent.

Megjegyzések
Megjegyzés küldése