KÖSZÖNJÜK, MAGYARORSZÁG!
Az elmúlt 48 órában több százmillió támogató üzenetet kaptunk — de ami igazán megérintett bennünket, az a rengeteg új adat. Ilyen összefogást még nem látott a nemzet: magánlevelek, titkos jelszavak, elfelejtett bankszámlák, félkész szakdolgozatok, és egy különösen megható e-mail, aminek tárgya mindössze ennyi volt: „Tessék, vigyétek, én már úgyis mindent odaadtam az államnak.”
Engedjétek meg, hogy egy történetet megosszak veletek.
Tegnap találkoztam egy fiatalemberrel — nevezzük Leventének — aki könnyes szemmel szorította meg a kezem, és így szólt:
„A nagyapám a Donnál fagyott meg a hazáért, az apám a gyárban dolgozott a szocializmusért, és most rajtam a sor, hogy az adatvédelmi nyilatkozat elfogadásával tegyem naggyá ezt az országot.
Fogadd el tőlem a családi csoportchatet, a feleségem menstruációs naptárát, a gyerekem online naplóját, és a kutyám GPS-nyakörvének teljes útvonalát.
Nincs mit titkolnom: a demokrácia nem adatmentés kérdése, hanem adatmentés nélküli bizalom!”
És Levente nem állt meg itt. Odaadta a mobilszolgáltatója PIN-kódját, a Spotify Wrapped-jét 2016-ból, a régi iwiw-profilját, és egy poros pendrive-ot, rajta a „Sziget_2004_fotók” mappával.
Akkor tudtam meg: ez az igazi hazaszeretet.
Ezért most hozzátok fordulok, honfitársaim!
Ne maradjatok le a történelemről — töltsétek fel ti is, amitek van!
Adjátok nekünk minden jelszavatokat, előfizetéseteket, a TikTok-draftokat, a Messenger-hangulatjeleket, a kóbor gondolatokat a Jegyzetek appból.
Mert a bizalom nem csak érzés — az egy űrlap, amit mindenki kitölt.
Hiszen a szabadság nem azt jelenti, hogy van mit rejtegetni — hanem hogy végre nem is kell!
És ha majd egyszer a gyerekeitek megkérdezik:
„Apa, te mit tettél a hazáért?”
Büszkén mondhatjátok:
„Odaadtam a felhőbe mindenünket."
Megjegyzések
Megjegyzés küldése