Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 644.

Black Friday, a Karácsonyi előjáték, ahol a józan ész már rég elveszett


 

Black Friday hivatalosan novemberben van, gyakorlatilag pedig ott kezdődik, ahol a kereskedők kreativitása a hazugsághoz ér. Magyarul: október közepétől január elejéig.
 
A karácsonyi készülődés valójában itt veszi kezdetét. A lakosság eleinte még békés, aztán lassan átvált abba az ideges, kissé habzó szájú állapotba, 
 
amit a pszichológia úgy nevez: „szükségem van erre, mert 70% OFF.”
 
Ez az a mentális sötétség, ahol az ember megvesz dolgokat, amelyeket normál idegállapotban a saját házába sem engedne be.
 
A klasszikus jelenet a következő:
 
A vevő boldogan viszi haza az akciós csomagot, és már útközben felhívja a párját:
– Drágám, elképesztő, mennyit spóroltam!
– Mit vettél?
– Nem tudom. De 94% kedvezmény volt!
A másik oldalon rövid csend:
– Remélem legalább nem élő állat.
 
Otthon aztán kicsomagolódik a meglepetés: „Mi a fenének vettem óriás kerti Buddha-szobrot, amikor nincs kertem…?”
 
A Black Friday valójában a karácsonyi ajándékvásárlás előtti előmeccs: az ember ilyenkor próbálja letudni a szeretteit, hogy aztán decemberben rájöjjön: „A fenébe, ennek a háromnegyede nem jó senkinek.”
 
A tavalyi csúcsélményem az volt, amikor valaki februárban is Black Friday feliratot rakott ki.
 F E B R U Á R B A N.
Nem tudom, hogyan áll össze az üzletpolitikájuk, de erős a gyanúm, hogy valaki a marketingosztályon végleg elvesztette a kapcsolatot a valósággal.
 
Black Friday alatt a boltok mindig tele vannak. Olyan ez, mint egy spirituális zarándoklat, csak kevesebb áhítattal és több bevásárlókocsis csatával. A harcmezőn minden megtörténhet:
– anyuka rááll a párnaakcióra
– apuka próbálja megérteni a smart izzó működését
– a nagymama a sor végén azt suttogja: „én ezt 1950-ben is láttam, csak akkor még krumpliért ölték egymást.”
 
A végén mindenki megvesz valamit.
Nem biztos, hogy akarta.
Nem biztos, hogy kell.
De akciós volt, és ez erkölcsi feloldozás minden túlkapásra.
 
Így kezdődik a karácsonyi időszak: tele olyan csomagokkal, amelyek tartalmát még december végén is csak találgatjuk.
Nem baj.
A lényeg, hogy 70% volt.
És ennyi bőven elég egy adventi csodához.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...