Agymenés 642.

„A Hazajáró” – avagy egy politikus, aki olyan ritkán van otthon, hogy a saját árnyéka is csak előjegyzéssel találkozik vele

 

  

 

Megjelent hát: A Hazajáró.

 

Egy könyv, amelynek címe nagyjából annyira találó, mintha egy szakácskönyvet „A Mikrohullámú Művészet kézikönyvének” hívnánk.

A szerző – akit a köznyelvben már régóta „hazaárulónak becéz” a nép egyszerű humora (mert mi itt mindig találunk becenevet, ha szeretjük… vagy pláne, ha nem) – úgy döntött: ideje könyvet írni arról a helyről, ahová évente alig párszor tér vissza, de akkor is csak azért, hogy frissítsen pár kampányfotót, és megnézze, még mindig áll-e a Parlament. (Jelentjük: áll.)

 

Mindennapi hazajárás – politikus módra

 

A hazajárás nála azt jelenti, hogy leszáll a repülőről, integet párat, elmond egy mondatot arról, milyen sorsfordító időket élünk, majd siet vissza oda, ahol tényleg élni szokott – lehet az egy alpesi tópart, egy nyugat-európai luxuslakás vagy épp egy olyan ország, ahol senki nem ismeri fel, és ez neki kifejezetten üdítő.

Otthon pedig csak egy dolog hiányzik: a felelősségre vonás.

De szerencsére ezt bárhol sikerül elkerülnie, olyan tehetséggel lavírozva, mint egy balerinának álcázott csótány: kicsit furcsán néz ki, de csodálatosan gyors.

 

A könyv születése

 

Állítólag a címválasztás előtt felmerült még pár alternatíva:

„A Hazatérő – amikor muszáj.”

„A Hazalátogató – ha már nagyon nyomnak a szponzorok.”

„A Hol is lakom én?”

„A Politikus, aki csak akkor jön haza, ha valami balhé van, hogy bizonyítsa: most pont nincs köze hozzá.”

Végül maradtak a „Hazajáró”-nál, mert ez volt a legkedvesebb, legszemérmesebb hazugság, ami még épp belefér egy könyvborítóra.

 

A nép reakciója

 

A magyar közvélemény persze rögtön meg is hatódott:

„Micsoda szép cím!”

„Végre egy politikus, aki ennyire szereti a hazáját!”

„Mikor jár haza legközelebb? Ja, már elment.”

Sokan abban reménykednek, hogy a könyv folytatást is kap majd:

„A Vissza Se Nézek”

és

„A Távollét Művészete – Hogyan vezess országot 1500 kilométerről.”

 

 

A karikatúra – ha szóban kell megrajzolni

 

Képzeljük el a szerzőt, amint áll a repülőgép lépcsőjén, fél kézzel integet, másik kezében pedig a frissen megjelent könyvét szorítja. A borítón vibráló színek — mintha maga a hazugság aurája festette volna —, mögötte a hazai táj, amit utoljára tavaly látott, de akkor is sietett.

 

Alatta a felirat:„A Hazajáró – ő néha hazajön, a pénz meg gyakran megy.”