Agymenés 648.

  A korai karácsonyfások titkos szektája – akik novemberben kezdenek, és húsvétig kitartanak

 

 

Minden társasházban, minden utcában, minden ismeretségi körben van legalább egy család, akinél a karácsonyfa már november 3-án áll. Nem vicc, ők december 1-én már úgy érzik, elkéstek az ünneppel.

 

A közösségi média ezt úgy kommentálja: „Ó, milyen korán kezdtétek idén! ”

A valóságban pedig mindenki arra gondol: „Vajon mennyi ideje áll már? Október? Szeptember? Tavaly óta?”

 

A fa állítói ilyenkor azt mondják: – „Nálunk ez hozza meg a hangulatot.”

A háttérben a hangulat meg annyit mond: – „Már megint… én még a tavalyit se hevertem ki.”

 

A december náluk nem várakozás, hanem már a csúcspont vége

A gyerekek december 6-án már túl vannak két hét karácsonyi müzlin, három hét karácsonyi pizsamázáson és négyszer annyi Last Christmas-en, mint amennyit az emberiség normálisnak tartana.

 

A szomszédok pedig titokban fogadásokat kötnek:

– „Na, meddig bírják idén? Vízkeresztig? Gyertyaszentelőig? Húsvétig?”

– „Én január végére tenném.”

– „Én már rég vettem egy februári tippet is!”

És eljön Vízkereszt…

 

Te leszeded a díszeket. Ők… ránéznek a fára, és azt mondják: „Olyan szép még… kár lenne elrontani a hangulatot.”

 

És kiderül: náluk a karácsonyfa nem dekoráció. Nem ünnepi kellék.

Életstílus.

Identitás.

Filozófiai állásfoglalás.

 

A tűlevelek még augusztusban is ott vannak a sarokban, mint egy passzív-agresszív emlékeztető, hogy „nem, ez most már ennek a lakásnak része”.

 

A műfenyő meg lassan beépül a bútorok közé: a kanapé – fotel – dohányzóasztal – karácsonyfa kombináció mint alap berendezési háromszög.

 

A csúcsdísz eközben… …már három évszakot is átélt odafent.

 

Tavasszal pollent kapott, nyáron a klíma rezegtette meg, ősszel pedig melankólikusan nézte, ahogy mindenki más készülődött a Halloweenre.

De ő tartotta magát.

 

Mert tudta: „Náluk úgysem szednek le soha.”