Zöldebb a bambusznál - Szatirikus szösszenet a lelkiismeret luxusáról
Manapság mindenki zöld. Nem úgy zöld, mint a saláta, hanem mint a megvilágosodott bambuszbűvölő, aki a Föld megmentését bambusz törülközővel kezdi. Mert a pamut az sátán, a műszál a pokol, a bambusz pedig – hát az maga a természet csókja! Csak épp a csókot egy 12 éves kisfiú csomagolja újrahasznosított nejlonba egy kínai hegyoldalban, napi 14 órában, miközben a családja azon vitatkozik, hogy ma friss rizs lesz-e vacsorára, vagy a tegnapi rizs maradéka újramelegítve.
De a zöld hős nem látja ezt. Ő csak azt látja, hogy a bambusz fogkeféje „biológiailag lebomló”, miközben a lelkiismerete – szintén. Büszkén posztol is róla: „#greenvibes #ecolife #mentesmindenrossztól”, miközben a csomagja épp átszeli a Csendes-óceánt egy tankhajó fedélzetén, ami annyi gázolajat éget el, amennyit egy kisebb ország fél év alatt. De nem baj, mert a bambusz az zöld!
A másik tábor közben harci kiáltással hirdeti: „Mi nem vásárolunk a Temun, sem a Sheinen! Rabszolgatartók” – mert ők tudják, mi a helyes. Ők az erkölcs lovagjai, a tudatos nemvásárlás mártírjai. Csakhogy közben egy apró részlet kimarad: azok a varrónők, akik fillérekért dolgoznak, most tényleg semmit sem kapnak. A gombokat varró gyerekmunkások sem. A világ megkönnyebbülhet, mert ők ugyan nem vettek új topot 1.99-ért, viszont cserébe egy bangladesi asszony ma nem tudja megvenni a rizst. Mindenki boldog. Kivéve az, aki éhes.
De nem számít, mert a zöld tudat jó érzés. Illata van, mint a frissen újrahasznosított papírnak és a morális fölénynek. Hisz a világ megmentéséhez nem kell tettekben gondolkodni – elég, ha bambusz szívószállal isszuk a bio szójalattét, és közben jó alaposan kikapcsoljuk a Temu-értesítéseket.
És miközben egyre több bambusz nő ki a földből, az emberség valahogy mégis kipusztul.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése