Agymenés 641.

 A közösségi csoportok logikája – avagy az emberi természet a digitális terepasztalon

 

Bármely „adok-veszek” csoportban — legyen az babaruha, használt tévé, bicikli, kutyafelszerelés vagy az a bizonyos „minden eladó, csak vigyétek” kategória — mindig ugyanaz a négy ősi archetípus jelenik meg.

 

Mintha az internet népe titokban egyetlen hatalmas színház lenne, ahol mindenki ugyanazt a szerepet játssza, évek óta, változatlan lelkesedéssel.

 1. Aki hirdet

 

Ő az, aki feltölti a terméket, rendszerint így kezdve: „Áron alul, sürgősen!”

A fotók alapján viszont nehéz eldönteni, hogy a tárgy létezik-e egyáltalán, mert a legtöbb hirdető a félhomályban, oldalról, vaku nélkül fotóz, miközben a háttérben egy macska, három szétdobált zokni és egy zárt ajtó látható. Esetleg még feltűnik egy ruhaszárító is, tele alsógatyákkal.

 

A hirdető sosem vallja be, hogy a tárgy „kicsit használt”.

Mindig:

– „szinte új”

– „alig volt használva”

– „csak a doboza nincs meg, meg az egyik kereke, meg az egyik oldala…”

 

2. Aki venni akar

 

Ő az örök kérdező.

Rendszerint így indul: „Szia. Megvan?”

A válasz: „Igen.”

Majd jön a következő 23 kérdés, mint például:

– „Milyen magas?”

– „Mennyit bír?”

– „Hozod?”

– „Cserélsz kutyára, kisbabára, vagy 3 darab 2018-as bögrére?”

A végén pedig 90% eséllyel eltűnik, mint a néma szellem: seen 11:03, válasz nulla.

 

3. Aki nem veszi meg, de elmagyarázza, hol lehet olcsóbban

 

Ő a csoport önjelölt pénzügyi tanácsadója. Kötelezően megjelenik a kommentek között ezzel a mondattal: „Ezt az XY-ban most akciósan adják 2 ezerrel olcsóbban.”

Senki sem kérdezte, de ő úgy érzi, kötelessége megosztani az igazságot, különben összeomlik a gazdaság.

Soha nem vásárol.

Soha nem érdeklődik.

Csak tudja, hogy máshol jobb. Pont.

 

4. És végül: aki csak kommentel, hogy nem ilyet keres, hanem másikat

 

Ő az univerzum legmisztikusabb lényformája. Megjelenik a hirdetés alatt, és így szól: „Én nem ilyet keresek.”

 

Mert szerinte a világ csak úgy működik, ha mindenki tudja, hogy ő mit NEM akar.

Ő az, aki a pizzéria étlapjánál is odalépne a pultoshoz: „Szeretném jelezni, hogy én nem kérek hawaiit, csak hogy tiszta legyen a kérdés.”

 

És mégis, ezek a csoportok működnek.

 

Forognak, élnek, cserélnek, alkudoznak, sértődnek, eltűnnek és visszatérnek.

A közösségi média adok-veszek világa olyan, mint egy digitális falunap: mindenki ott van, senki sem azt csinálja, amit kéne, mégis valahogy minden elkel egyszer.