A taxis panaszvilág, avagy a soha véget nem érő epikum
A taxis társalgásnak van egy sajátos ritmusa, olyan, mint egy népdal: a témák ismétlődnek, de az érzelmi töltet mindig friss, ropogós és intenzív.
Kezdődik általában így, teljes lelki átéléssel: – Testvér, a mai nap gyenge volt.
Ez a mondat nagyjából megfelel az „Egyszer volt, hol nem volt” bevezetőnek.
Innen sejted, hogy hosszú történet jön.
Majd folytatódik a panaszlavina: – A címkiadás szar, az utas nem jön, a hatóság megint kitalált valamit…
Ez már a taxis tragédiák klasszikus költői szerkezete.
A hatóság mindig „megint kitalál valamit”, és ez rendszerint egy új matrica, egy új ellenőrzés vagy egy új adminisztrációs ördöglabirintus, amitől a taxisok lelke kollektíven összehúzódik.
Aztán jön a történelmi blokk: Az Uber visszasír…
Ez mindig olyan, mintha visszaemlékeznénk a nagy háborúkra: a taxisok egy része úgy beszél az Uber klasszikus, lehúzós, illegál korszakáról, mint az elveszett aranykorról, mások pedig úgy, mint a sötét középkorról. De egy biztos: mindig szóba kerül.
És persze az örök panasz: A benzin drága…
Ez már kötelező elem, akár a Himnusz első sora.
Ha a benzin egyszer olcsó lenne, akkor is drágának számítana, mert van egy taxis alaptétel: „A benzin sosem olcsó. Legfeljebb még nem eléggé drága.”
Aztán jönnek a járműspecifikus sirámok: A Prius hibrid, a kombi kevés…
A Prius hibrid voltát mindig olyan drámai hangsúllyal mondják, mintha minimum erkölcsi kérdés lenne. A kombi pedig mindig kevés — még akkor is, ha kettő áll a sorban. Ez a taxis univerzum egyik fizikája: a kombi mindig hiánycikk.
És amikor már átment a beszélgetés kollektív egzisztenciális panaszkórusba, te csak óvatosan odasúgod: És a napod hogy telt?
Erre pedig a taxis, minden előzményt egyetlen mozdulattal félresöpörve, vidáman válaszolja: Ja, az? Remekül!
Mert a taxisok lelke ilyen: egy pillanat alatt váltanak a „világvége jön”-ből a „minden szuper!” üzemmódba, mint egy érzelmi Prius, ami hibridként működik a valóság és a túlzás között.
Ez a taxis panaszvilág lényege: egy folyamatos, szerethető, kicsit drámai, kicsit túlzó, kicsit zseniális életérzés. Amiben lehet panaszkodni, lehet dühöngeni — de a nap végén valahogy minden rendben van.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése