Agymenés 632.

Az őszi takarítás projekt – avagy a múlt feltámadása poros dobozokból

 

Az őszi takarítás egy olyan különleges esemény, amelyet minden évben romantikus lelkesedéssel tervezünk, és minden évben ugyanazzal az egzisztenciális sokkal zárunk.

 

A terv egyszerű: „Ma rendet rakok.”

A valóság pedig még egyszerűbb: „Ma rend rakódik rám.”

 

Mert az őszi takarításnak van egy titkos természete: a takarítás 4 órájából legalább 3 nem a porszívóról, nem a felmosóról és nem a rendrakásról szól.

 

Az a három óra arról szól, hogy régi tárgyakat nézegetsz, és mélázol azon, hova esett el az életed lendülete.

 

Megtalálod a 2014-es naptárt, amiben még tényleg be volt írva, mikor sportoltál.

Előkerül egy fél pár fülbevaló, amit akkor vettél, amikor még biztos voltál abban, hogy fogsz valaha bulizni menni. Aztán találsz egy cetlit, rajta egy szám, amiről már fogalmad sincs, kié:„Lehet, hogy ez lett volna az életem nagy lehetősége?” – gondolod. „Vagy csak a pizzafutár?” – kérdezi a realista éned.

 

Belenézel egy dobozba, és hirtelen ott a múltad.

 

Régi mozijegyek, amiket nyilván sosem dobtál ki, mert valaha jelentettek valamit.

Egy póló, amit biztosan még jó lesz valamire — kizárólag olyan helyzetben, ami sosem fog bekövetkezni.

 

És ott egy ősrégi toll, ami már nem ír, de valamiért mégis visszateszed, mert „hátha egyszer…”

Hátha egyszer mi?

Senki sem tudja.

 

A porszívó közben ott várakozik, mint egy türelmetlen házastárs: „Akkor most dolgozunk, vagy nosztalgiázunk?” Te pedig csak ülsz a földön, a kezedben egy képeslap 2007-ből, és nem akarod bevallani, hogy jelenleg nosztalgiázol. Keményen.

 

Az őszi takarítás során minden tárgy egyszerre tárgy és lelki tükör:

– „Ez fontos?”

– „Kidobhatom?”

– „Ha kidobom, vele együtt dobom ki a múltam egy részét?”

 

A végére már minden mozdulat lassú, megfontolt és filozofikus.

 

Az őszi takarítás valójában nem a lakást, hanem a lelkedet rendezi át, és nem is feltétlenül jó irányba.

 

És amikor este végigpásztázod a lakást, rájössz valamire: nem lett sokkal tisztább.

 

A padlón még ott egy-két papírfecni, a polc még kicsit poros, és három új „kevéssé fontos, de mégis megtartom” halom is képződött.

 

Viszont te magad érzelmileg teljesen kimerültél, mintha letoltál volna egy pszichodrámát.

 

És valljuk be, ez is valami, nem?