Agymenés 630.

A hétvégi nagybevásárlás, ahol minden drágább lett, és te minden körrel egy kicsit öregebb

 

A hétvégi nagybevásárlás mára nem egyszerű program. Ez egy mentális és fizikai teljesítménypróba, amit a társadalom csendben, titokban „felnőttségnek” nevez.

 

Belépsz a boltba, és azonnal tudod, hogy a pénztárcád már most sír. A bevásárlókocsid recseg, a kerekei csikorognak, mintha előre megérezték volna a sorsukat. Még meg sem fogtad a kilincset, de már tudod:„Ez ma fájni fog.”

 

A zöldséges pultnál egy paprika annyiba kerül, mint régen egy kiadós heti menü.

A paradicsom pedig úgy néz rád, mint egy kis aranyrudacska: „Megveszel, vagy eljátszol a gondolattal?”

 

A sorok közt egyszerre sodor a tömeg és a kétségbeesés. Mindenki stresszes, mindenki siet, és mindenki úgy tolja a bevásárlókocsit, mintha az lenne a személyes harckocsija.

 

A hűtőpultnál megállsz, nézed a sajtokat, és azon gondolkodsz:

– Ennyit komolyan ér ez a sajt?

– És én érek annyit, hogy megegyem?

 

Néha az az érzésed, mintha a termékek direkt csúszkálnának feljebb a polcokon, amikor közelítesz. Mintha a szalámi is azt mondaná: „Nem engedhetem meg, hogy egy fáradt halandó megvegyen magának. Én annál többet érek.”

 

A végére már úgy érzed, hogy minden lépés két lépés: egy fizikai és egy lelki.

Mire odaérsz a kasszához, már nem is te vagy te, sokkal inkább egy lüktető energialufi, amiből lassan, de biztosan szivárog ki az életerő.

 

És akkor jön a pillanat. Az a legendás, megkerülhetetlen, abszurd pillanat, ami minden hétvégén megismétlődik.

 

A kasszás rád néz, fél szemmel, a szkenner monoton csipogása közben, és megkérdezi: – Gyűjti a pontokat?

 

A kérdés egyszerre ártatlan és provokatív. Ő nem sejti, hogy te már 40 perce nem gyűjtesz mást, csak idegrendszeri sérülést.

 

Te pedig az egyetlen igazat válaszolod: – Én már csak az erőmet gyűjtöm.

A kasszás bólint, úgy, ahogy azok bólintanak, akik mindent láttak már: aggódó apákat, elveszett kuponokat, pontgyűjtő füzeteket, amik sosem telnek be.

 

Fizetsz.

A lelked egy darabja ott marad a kasszaszalagon.

A blokk hosszabb, mint a családi tragédiáid összessége.

A bevásárlókocsi pedig úgy nehéz, mintha téglát vettél volna — pedig csak margarint és pár szem paprikát.

 

Amikor kilépsz az üzletből, a szél megcsapja az arcodat, és hirtelen rájössz:

minden drágább lett.

Te pedig… te is egy kicsit fáradtabb lettél.