Kasztos Generációk Országa
Valahol Európa keleti végében, egy országban, ahol a Wi-Fi jel erősebb, mint az önreflexió, megszületett az új társadalmi rend: a generációs kasztrendszer.
Felül trónol az X generáció, akik még láttak kazettát, de már elfelejtették, hogyan kell használni. Ők azok, akik szerint „bezzeg régen nem kellett pszichológus, elég volt egy pofon”. Ők az önérzetes túlélők, akik faxon kapták az életkedvet.
Középen liheg az Y generáció, a két korszak között rekedt digitális közvetítő: elég fiatal, hogy posztoljon, de elég öreg, hogy utálja a TikTokot. Ők a „nem kapunk lakást, de legalább van szorongásunk” nemzedéke.
És persze ott a Z generáció, akik szerint az X és Y egyaránt fosszília. Ők már nem is beszélnek, csak szűrőznek. Nem küldenek virágot – csak emojit. Ha feltalálnák az új vallást, az „Algoritmus” lenne az isten, és a szentírás neve: „Terms and Conditions”. Az Y pedig lohol utánuk, hogy trendinek látszódjon.
A baj csak az, hogy mostanában divat lett azt mondani: „az X meg az Y külön kaszt, nem értik egymást.”
Pedig valójában mindenki ugyanazt csinálja: ül, panaszkodik, és nézi, ki a hibás.
Az egyik azt mondja: „a mai fiatalok lusták”, a másik: „a boomerek tönkretették a bolygót”.
De a legszebb az egészben, hogy minden kaszt ugyanabból a mobiltöltőből szívja az életet.
Az X a Facebookon vitatkozik, az Y a LinkedInen panaszkodik, a Z pedig a TikTokon sírja el, hogy mindkettő milyen gáz.
A kasztrendszer tehát tökéletesen működik — mindenki lenéz mindenkit, miközben ugyanazon a kanapén ül és ugyanazt az egyre szarabb mozit bámulja.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése