A Programozás Nehéz Tudománya
És az pláne nem, hogy „Takarodjatok nácik!”. Mert ha mindenki csak takarodik, a végén nem marad senki, aki kormányozzon — maximum egy üres parlament és egy túlterhelt mikrofonállvány.
A „Mi Hazánk fasiszta párt” szintén nem program, hanem egy indulatos mondat.
De hát nálunk ez is haladási irány: Dühből jövő, üvöltésbe torkolló demokrácia.
Nemzeti sajátosság, hungarikum.
Mert nálunk a politika nem a megoldásokról szól — hanem arról, ki tudja hangosabban megnevezni a hibát. Ha lenne decibel-mérő választás, már régen új rendszerváltás lenne.
Csak persze program továbbra sincs, legfeljebb egy Facebook-poszt, három molinó és két felháborodott podcast.
És amikor valaki azt mondja: „Én nem hergelek, csak kimondom az igazságot!”,
az nagyjából annyi, mint amikor a szomszéd azt állítja, hogy ő nem pletykál, csak közösségi információt kezel.
Mert a magyar politikai diskurzus ott tart, hogy ha valaki tényleg megoldást javasol, azonnal gyanússá válik. „Tehát te gondolkodtál?! Ejnye, ez már szervezkedés!”
Végül megérkezik a bölcs gróf is, és kijelenti: „Az nem program, hogy másokat szidunk!”
A tömeg erre felmorajlik: „Igaza van! Mindenki takarodjon, aki nem ért egyet vele!”
És a kör bezárul. A program? Az marad holnapra. Vagy a következő választásra. Vagy soha.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése