TEMU-NÉP, ÉBREDJETEK!
Avagy: amikor a kredites káték hiánya nagyobb nemzeti tragédia, mint a tejföl drágulása.
– „Nincs kredites játék!!!”
– „Csak 30 % kreditet adott, hát ez személyes sértés!!”
– „Most meg sokat kell vásárolni egy kis kreditért, hát hová lesz a világ?!”
Közben meg teljesen elfelejtik, hogy a kredit-visszatérítés nem emberi alapjog, nem jár alanyi jogon, mint a levegővétel vagy a panaszjog a magyar néplélekben. Ez nem jótékonyság, nem szeretet, nem „Temu bácsi vigyáz ránk”.
Ez. Üzleti. Modell.
(Amit amúgy le is írtak. Csak senki sem olvasta el, mert nem volt róla TikTok.)
A dopamin pedig csak ömlik:
„Húúú, megérte, spóroltam 200 forintot! Én egy tudatos vásárló vagyok! ÉN nyertem!”
Persze, közben úgy kezelnek mindenkit, mint a narancsízű löttyre rászokott függőt:
– első adag „ingyen”
– második adaghoz „kattints még háromszor”
– a harmadikhoz már a fizetésed 10%-át kérik, de te mosolyogsz, mert kredit tényleg érkezett.
Aztán ha csúszik a következő dózis, már jön is a sírás, hogy „hát engem átvertek”.
Nem, nem vertek át. Csak pont úgy kezelnek, mint egy ügyfelet egy pszichológiailag optimalizált jutalmazó rendszeren belül, ami arra épít, hogy az emberiség 70%-a reakciókész dopamin-gombokból áll.
Lehet itt simogatni a lelket, hogy „én tudatosan vásárolok”, meg „nem hat rám a rendszer”, de a Temu könyvelése pontosan tudja, hogy kinek mennyi dopamin kell ahhoz, hogy ne menjen át Sheinre.
És sajnos ez a lényeg.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése