Magyar őszi időjárás-nihilizmus, azaz a meteorológia, ahol minden mindegy
Reggel még úgy döntesz, ma praktikusan öltözöl. Aztán kilépsz az ajtón, és az univerzum finoman odasúgja: „Édesem… te csak azt hiszed.”
Veszel kabátot? Na akkor természetesen izzasztó meleg lesz, 23 fokkal és olyan mediterrán napsütéssel, mintha Málta összekeveredett volna Monorral.
Nem veszel kabátot? Akkor a szibériai hideg érkezik meg személyesen, lehetőleg oldalról támadó széllel.
Esőkabátot viszel? Akkor már ott röhög a felhő: „Én ugyan nem esek ma, haver!”
A magyar ősz fő üzenete egyszerű és ősi: „Ha tervezel, vesztettél.”
Ezért van az, hogy a magyar ember úgy indul el otthonról, mint egy posztapokaliptikus film mellékszereplője: rétegezve, kapucnival, esernyővel, de biztos, ami biztos, napszemüveggel is, hátha öt perc múlva Ibiza lesz.
A táskában pedig ott lapul az az univerzális, mindent is megoldó tárgy: a „hátha kell” pulcsi.
Sétálsz az utcán, és közben már meg sem lepődsz, amikor az egyik sarokban őszi levelek hullanak, a másikon jeges szél fúj, a harmadikon meg olyan párás meleg van, hogy a szemüveg is sírni kezdene, ha tudna.
Mert a magyar időjárás nem rossz.
Nem gonosz.
Nem kiszámíthatatlan.
Csak… szeszélyes, mint egy kiadós családi vasárnapi ebéd után a nagynéni hangulata.
Az ember nem haragszik rá — csak megtanult együtt élni vele, fohásszal, réteges öltözködéssel és mély belenyugvással.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése