A Belépési Dilemma – avagy a digitális semlegesség rövid kórrajza
Tünetei: enyhe szorongás, ujjtremor a „belépés” gomb fölött, és egy mély, egzisztenciális félelem attól, hogy a világ látni fogja — nem döntöttél.
Az alany rendszerint békés életet él egy kisvárosban, nem akar ő mást, csak dolgozni, és a közösségi térben csendben görgetni a macskás videókat. De egy nap jön az üzenet: „X meghívott téged egy csoportba.”
Innentől nincs menekvés. A gomb ott világít, a „függőben” szó pedig lassan a lelkiismeret szinonimájává válik.
Ha elfogadod, besorolnak.
Ha nem fogadod el, azt is látják.
Ha csak hagyod függőben, akkor a rendszer örökké emlékeztet rá, hogy te vagy az, aki nem tud dönteni.
A háttérben persze megszületik a belső monológ:
„Nem akarok párthoz tartozni, csak egy kis békét a hírfolyamban. De ha nem lépek be, azt hiszik, valaki más oldalon állok. Ha belépek, azt hiszik, lelkes támogató vagyok. Ha kilépek, jönnek a kérdések.”
A modern ember tehát már nemcsak politikailag, hanem digitálisan is gyanús lehet.
A közösségi háló az új térfigyelő kamera: minden kattintás beszédes, minden „nem válaszolt” jelentéssel bír.
És így születik meg a XXI. századi tragikomédia hőse: az ember, aki csak semleges akart maradni — de a rendszer addig kérdezgette, míg végül kattintott.
Tanulság:
Ma már nem az számít, mit gondolsz. Hanem az, hogy mit nem nyomtál meg időben.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése