Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 606.

Hogyan tartsd meg a hited, ha közben megváltozott az algoritmus? 

  

Üdvözlünk új műsorunkban, ahol megtanuljuk, hogyan maradhatsz hű önmagadhoz… miközben a közösségi média úgy döntött, hogy te már nem vagy érdekes.
 
1️⃣ lépés: Fogadd el, hogy az algoritmus a te istened.
Nem látod, nem érted, de minden nap hat rád.
Ő dönt arról, ki lát téged, kivel beszélsz, és mikor kapod a kis dopamin-injekciót a piros szívecske formájában.
Ha nem reagál — az nem büntetés, az próbatétel!
 
2️⃣ lépés: Ne kételkedj, hanem frissíts!
A hívő ember templomba jár, te pedig a beállításokba.
Talán a láthatóságod “korlátozott”, de ez csak az algoritmus útja, hogy megtisztítson a túlzott önbizalomtól.
 
3️⃣ lépés: Imádkozz trendekben.
Ha a régi hited szerint „az őszinteség fontosabb a nézettségnél”, ideje megtérni.
Az új hitvallás: “ha nem trendel, nem is létezik.”
Egy rövid videó, némi szomorú zene, és máris visszanyerted az algoritmus kegyelmét.
 
4️⃣ lépés: Ne feledd, a hited mindig alkalmazkodó!
A tegnapi elvek ma már elavult tartalmak.
Ha a rendszer úgy dönt, hogy a kutyás videók helyett már a negatív energiákról kell posztolni — posztolj te is!
A megvilágosodás útja vezethet a #ForYouPage-en keresztül.
 
5️⃣ lépés: Aki elbukik, az újraposztol.
Ne add fel, ha a hitedet már senki sem lájkolja.
Csak vágd rövidebbre, tegyél rá szűrőt, és írd alá: „igaz történet alapján.”
Az algoritmus újra rád mosolyog majd.
 
Így maradhatsz hű ahhoz, aki voltál — legalábbis a legutóbbi frissítésig.
 
(Következő adásunkban: „Létezem-e, ha már senki sem kommentel?” — filozófiai workshop influenszereknek.)

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 551.

A TOLERANCIA NAGY VÉGSŐ GYŐZELME   Elérkeztünk hát a civilizáció csúcsára. A tolerancia diadalmenete beért a célba, lobog a zászló, csillog a konfetti, és mindenki boldog — kivéve azokat, akik még képesek gondolkodni. Ők már csak suttogva beszélnek, lehúzott redőny mögött, mint a régi rendszerben a rendszerkritikusok. Csak most nem a párt, hanem a „jóérzésű közösség” jön értük, kommentben, caps lockkal.   Régen a tudás hatalom volt, ma inkább provokáció. A vélemény bűncselekmény, ha nem trendi; a humor gyűlöletbeszéd , ha valaki megsértődik rajta. És a logika? Az már mikrosértés, mert “lehúzza az önbecsülését azoknak, akik inkább érzésből élnek, mint értelemből.” A modern kor új bölcse azt mondja: ne gondolkodj, érezz! — és ha érzel, csak pozitívat, lehetőleg szivárványos szűrővel. Aki pedig mégis gondolkodni mer, az „toxikus”, „kirekesztő” vagy „intellektuálisan elnyomó”.   Szóval igen, Dosztojevszkij megjósolta a jövőt: eljön az idő, amikor a gondolkodás diszkriminatív ...
Megjegyzés küldése
További információk