Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 634.

 Komolyan, Péter? Ez most a “politikai teljesítmény”?


 

Valahol egészen megható, amikor egy felnőtt férfi teljes komolysággal azt gondolja magáról, hogy államférfi, miközben kommunikációs szinten megakad ott, ahol az óvodában a játszótér végén szokás: „Bibibi, az én videómat többen látták!”
 
Hatalmas politikai víziók?
Felelős kormányzás?
Országos stratégia?
 
Ugyan már! Itt a nézettségi verseny a lényeg, kérem szépen! Minden komoly politikus így csinálja: reggel felkel, rápillant a statisztikákra, és eldönti, hogy ma hány milliónál kezdődik a nemzeti minimum.
 
Aztán ha valaki meg meri említeni Orbán interjúját, jön a sértődött kisded reflex:
„Jóóó, de az én tamburás videóm kétszer annyi! Sőt az a hajvágós is!”
 
Mintha a politika egy végtelen TikTok-bajnokság lenne, ahol aki több megtekintést kap, azé a koronás címer.
 
Nem csoda, hogy mindeközben fél országnak olyan érzése van, mintha egy reality show statisztái lennénk: Péter bemegy a faluba, kamerák forognak, gyerekek zenélnek, nézettség robban, majd visszavonul a központi stábhoz elemezni, elég “komoly” volt-e ma.
 
De hát ő így gondolja magát politikusnak.
Sőt, komoly politikusnak.
 
Valójában pedig csak annyi derül ki minden posztból: az egész férfi egy kétmilliós nézettségbe csomagolt „Nézd már, anyu, mit csináltam!” energia.
 
És így lesz a modern magyar közélet egy nagy homokozó, ahol csak annyi számít:
ki tud gyorsabban felépíteni egy nézettségvárat, mielőtt jön a következő hullám és elmossa.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...