Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 599.

A Nagy Tagadás Művészete – avagy Magyar Péter, a politikai origami mestere


 

Van, aki megtartja a szavát. Van, aki visszavonja. Aztán van Magyar Péter, aki 10:00-kor még büszkén harsogja, 10:30-ra letagadja, 11:00-ra pedig már vádiratot ír az ellenfelei ellen — természetesen pont azért, amit ő maga készült megtenni. 
 
Ez nem politikai kommunikáció, ez performansz: egy ember, aki a valóságot minden fél órában újraindítja, mint egy rosszul sikerült szoftverfrissítést.
 
Nyilvános fórumain híveit kedélyesen uszítja bárkire, aki kétkedni merészel, hiszen a kritika az új árulás. A sajtószabadságot pedig úgy értelmezi, mint a középkori inkvizítor a hitvitát: addig szabad, amíg mindenki pontosan azt mondja, amit ő diktál.
 
Ha valaki netán leírja, hogy a király meztelen, az azonnal „aljas cenzor”. Ha valaki csak azt meri mondani, hogy a király kicsit huzatosan öltözött, akkor „a diktatúra kiszolgálója”. És ha valaki nem határolódik el azonnal, látványosan és hangos taps kíséretében, az máris „a rendszer embere”.
 
Így születik meg a XXI. századi politikai csoda: a Kun Béla reboot edition és a Kádár 2.0 béta verzió, egy személyben. Csak most nem pufajkában és nem vörös csillag alatt, hanem Instagram-filterrel és jogászi dörgedelemmel.
 
És ha bárki megkérdezné, hogyan fér össze ez a szabadságharcos retorika a kicsinyes bosszúpolitikával? 
 
Hát egyszerű: úgy, mint a valóság a Magyar Péter-show-ban – sehogy.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 551.

A TOLERANCIA NAGY VÉGSŐ GYŐZELME   Elérkeztünk hát a civilizáció csúcsára. A tolerancia diadalmenete beért a célba, lobog a zászló, csillog a konfetti, és mindenki boldog — kivéve azokat, akik még képesek gondolkodni. Ők már csak suttogva beszélnek, lehúzott redőny mögött, mint a régi rendszerben a rendszerkritikusok. Csak most nem a párt, hanem a „jóérzésű közösség” jön értük, kommentben, caps lockkal.   Régen a tudás hatalom volt, ma inkább provokáció. A vélemény bűncselekmény, ha nem trendi; a humor gyűlöletbeszéd , ha valaki megsértődik rajta. És a logika? Az már mikrosértés, mert “lehúzza az önbecsülését azoknak, akik inkább érzésből élnek, mint értelemből.” A modern kor új bölcse azt mondja: ne gondolkodj, érezz! — és ha érzel, csak pozitívat, lehetőleg szivárványos szűrővel. Aki pedig mégis gondolkodni mer, az „toxikus”, „kirekesztő” vagy „intellektuálisan elnyomó”.   Szóval igen, Dosztojevszkij megjósolta a jövőt: eljön az idő, amikor a gondolkodás diszkriminatív ...
Megjegyzés küldése
További információk