Reggel óta azon jár az agyam, vajon meddig lehet főállásban hazugságot beszélni, mellékállásban meg hazugságot hallgatni. Valahol a kollektív tudatalattiban elhittük, hogy a valóság csak egy ajánlás, amit az MLM-párt-szekta kommunikációs osztálya bármikor visszavonhat. Ha ez a derék néptribun holnap bejelenti, hogy a Nap nyugaton kel, a fél ország felkel, és tapsol: „Végre valami új!” Aki pedig meg meri jegyezni, hogy szerinte keleten világosodik – azt máglyára küldik, mert „NER-bérenc”.
És miközben a valóság épp a neten fekszik kiterítve – 18 ezer név, lakcím, telefonszám, e-mail, sőt, Radnai alelnök száma is ott virít, mint egy olcsó spamlista – a nemzeti félhomály tovább tart. A kognitív disszonancia az új nemzeti himnusz: mindenki énekli, de senki sem érti. A fél ország azt mantrázza, hogy ez mind fideszes trükk, hiszen „a mi adataink biztonságban vannak”. Persze. Mint a Titanic hajónaplója.
Ez a figura, ez a temus messiás, ha rajtakapják, nem elbújik, hanem visszaharap. Ha lebukik, ő a sértett fél. Ha hazugságon érik, ő a mártír. Tagadja a csillagokat, a dokumentumokat, a gravitációt és a közműveket. Ha kell, letagadja a saját múltját, a jelenét, sőt, egyszer valószínűleg a saját DNS-ét is. „Nekem hiszel, vagy a szemednek?” – kérdi, és a tömeg felel: „Neked, Uram, természetesen neked!”
A médiája pedig, ez a közéleti talpbetét, boldogan asszisztál a valóság eltakarításához. Az évtized adatbotránya történik az orruk előtt – tizennyolcezer ember személyes adata lóg a neten, mint szalámi a sparhelt felett –, és egy sor sem jelenik meg róla a "független-objektív", de azért mély nyelvcsapásokkal a hátsóját nyaló médiájában. Egy sem kérdezi meg, mi az úristen történik már náluk. De ha ugyanez a Fidesznél esik meg, már hatoldalas véleménycikk-sorozat menne arról, mit üzen ez a demokráciának, és mekkora diktatúra, mekkora aljasság, és vajon ki mennyit nyert rajta.
Tizenöt-húsz éve még hittük, hogy a politika a jövő tervezése, de most már inkább úgy látszik, a valóság újratervezése. A közbeszéd szintje egyre mélyebb, a vakond sírva könyörög a receptért, hogy kell ennyire mélyre jutni, de legalább lefelé nincs verseny.
Ez az ember nemcsak mérgez, hanem fertőz is – a szavai vírusok, a mondatai karantén-alapanyagok. És a legszebb, hogy az ország fele önként vállal kísérleti alanyszerepet. Mert nálunk már nem az a fontos, hol kel a Nap – hanem, hogy ki mondta.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése