Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 525.

Önterápia közpénzből – Magyar Péter politikai ámokfutásának története


 

Ez a fazon nem politizál, hanem nyilvános terápiás show-műsort tart, amelynek a nemzet a közönsége, a Parlament pedig a rendelője. Tizenöt évig ott sündörgött a kályha mellett, de soha senki nem gondolta komolyan, hogy bármire alkalmas. 
 
Miért is gondolta volna? Összeférhetetlen, lusta, kivagyi – tipikus budai nagyzoló, aki csak a környék kávézóiban érzi magát otthon, nem a döntéshozatal asztalánál.
 
Most viszont megkapta élete nagy lehetőségét: eljátszhatja a sértett zsenit, aki mindenkinél mindent jobban tud. Hablatyol gazdaságról, amit még sosem értett, előadja a tegnap hallott Orbán-idézeteket, mintha saját gondolatok lennének, és mindenkinek megmondja, hogy buta, hozzá nem értő, vagy épp „a vesztes oldal szekerét tolja”. Mert ugye ő Fideszből jött – ott osztják a titkos győzelmi kulcsokat, amiről másnak fogalma sincs.
 
A színpadon már szinte bábszínházat rendez: hol Orbán kartonfigurájának szaval be, hol vállon veregeti a vezért, mintha ő lenne a keresztapa kedvenc keresztfia.
Beteg és groteszk jelenség, amit másfél éve kénytelen mindenki végignézni – és tapsolni hozzá, ha kell, ha nem.
 
És kérdem én: hol vannak ilyenkor a nagy „grácozók”, akik minden más ügyben hisztériát rendeznek? Hol vannak a független pszichológusok, akik Bagdy Emőkénél percek alatt petíciót indítanak? Miért nem mondja senki ki, hogy ez, amit nézünk, nem politika, hanem egy középkorú férfi kínos kapuzárási rohamának közvetítése élőben? 
 
Egy pitiáner önterápia, amelynek mellékhatásai nem a családi körre korlátozódnak, hanem egy egész ország issza meg a levét.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...
Megjegyzés küldése
További információk