Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 522.

A Mindennszarizmus Ünnepe


 

Van abban valami meghatóan magyar, amikor az ország színe-java – pontosabban annak pszichedelikus árnyalata – összegyűlik, hogy kikiáltsa a mindennszarizmus napját. A rendezvény nem ígért kevesebbet, mint hogy mindenki szabadon kimondhatja, mennyire tele van a hócipője – még akkor is, ha azt épp a zsebben hordja, tele fűvel vagy porcukor-szerű mással.
 
A színpadon egymást váltották a nép hangjai: volt köztük, aki három napja nem aludt, más meg három éve nem dolgozott. Egyikük még a mikrofont is meg akarta harapni, annyira beleélte magát a szabadságba. A mondanivaló világos volt: „Minden rossz! De legalább mi megmondjuk!”
 
És tényleg, ez az ország csodálatos: itt bárki, aki elég hangosan, de főleg minél ocsmányabbul káromkodik, rögtön forradalmárnak számít. Nálunk nem kell hősnek lenni – elég, ha elmeroggyant az ember. A demokrácia pedig olyan tágas, hogy még a delíriumban ordító prófétának is jut hely a színpadon.
 
Közben a háttérben valaki a zsebét vakarta, más a tudatát. A tömeg bólogatott, mint a műanyag kutya a Trabant hátsó ablakában. Mert igen, itt mindenki tudja: valami baj van – csak senki nem emlékszik rá pontosan, mi is pontosan az a baj.
A mindennszarizmus tehát győzött. Megint. Mint minden nap, amikor valaki úgy érzi, ő most kimondta az igazságot – pedig csak kifogyott a türelemből, és a dohányból.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...
Megjegyzés küldése
További információk