Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 567.

A számháború felnőtt kiadása 


 

Vannak, akik sosem nőnek fel. Csak a terep változik.
 
Gyerekkorukban még a "Piros csapat három élet!" csatakiáltással rohangáltak az iskolaudvaron, most meg "Háromszázezer, de minimum félmillió!" felkiáltással számháborúznak a Hősök terén.
 
A különbség annyi, hogy akkoriban még bottal rajzoltak térképet a homokba, most meg excel-táblában próbálják kiszámolni, hányan férnek el a téren, ahol fizikailag legfeljebb egy jól megtermett lakótelep lakossága.
 
De hát mi az a fizika, hogy beleszóljon a politikába, ugye?
 
A gyerekkori „találtam egy életet” helyett most jön a „láttam a Facebookon, hogy voltunk vagy hatszázezren”.
 
A másik tábor meg visszadobja: „Ugyan már, legfeljebb hatvanezren, és abból is ezer a standos.”
 
Mindenki győz, senki nem veszít — mert ez a számháború nem arról szól, hogy ki találja el a másikat, hanem hogy ki hiszi el saját hazugságát a legőszintébben.
 
Aztán jön a szokásos kocsmai haditanács:
– Láttam én! Tele volt a tér!
– Melyik tér?
– Hát az a... ahol a tévében mutatták...
– Az a vágókép volt, Pista.
– Jó, de akkor is sokan voltunk!
 
Így lesz a gyerekkori "megfogtalak!" helyett most "megelőztünk titeket!" — miközben mindenki ugyanazon a pályán rohangál, csak most nem papírcsillaggal a homlokán, hanem pártzászlóval a kezében.
 
És ha egyszer tényleg felnőnének, talán rájönnének: a számháború sosem a számokról szólt, hanem arról, ki akarja jobban, hogy igaza legyen.
De amíg nem, addig marad a felnőttkori gyereknap:
 
Békemenet kontra Tisza menet – Számháború 2025, powered by önámítás.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...
Megjegyzés küldése
További információk