A számháború felnőtt kiadása
Gyerekkorukban még a "Piros csapat három élet!" csatakiáltással rohangáltak az iskolaudvaron, most meg "Háromszázezer, de minimum félmillió!" felkiáltással számháborúznak a Hősök terén.
A különbség annyi, hogy akkoriban még bottal rajzoltak térképet a homokba, most meg excel-táblában próbálják kiszámolni, hányan férnek el a téren, ahol fizikailag legfeljebb egy jól megtermett lakótelep lakossága.
De hát mi az a fizika, hogy beleszóljon a politikába, ugye?
A gyerekkori „találtam egy életet” helyett most jön a „láttam a Facebookon, hogy voltunk vagy hatszázezren”.
A másik tábor meg visszadobja: „Ugyan már, legfeljebb hatvanezren, és abból is ezer a standos.”
Mindenki győz, senki nem veszít — mert ez a számháború nem arról szól, hogy ki találja el a másikat, hanem hogy ki hiszi el saját hazugságát a legőszintébben.
Aztán jön a szokásos kocsmai haditanács:
– Láttam én! Tele volt a tér!
– Melyik tér?
– Hát az a... ahol a tévében mutatták...
– Az a vágókép volt, Pista.
– Jó, de akkor is sokan voltunk!
Így lesz a gyerekkori "megfogtalak!" helyett most "megelőztünk titeket!" — miközben mindenki ugyanazon a pályán rohangál, csak most nem papírcsillaggal a homlokán, hanem pártzászlóval a kezében.
És ha egyszer tényleg felnőnének, talán rájönnének: a számháború sosem a számokról szólt, hanem arról, ki akarja jobban, hogy igaza legyen.
De amíg nem, addig marad a felnőttkori gyereknap:
Békemenet kontra Tisza menet – Számháború 2025, powered by önámítás.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése