A MANöken és a közgyűlési kifutó
Ez van, amikor egy párt nem politikusokat, hanem influenszereket válogat. Nem eszmék, hanem hashtag-ek mentén. Nem viták, hanem vágóképek alapján. Ahol a pártfegyelmet a stylist, a frakcióülést meg a sminkszoba vezényli le.
Ott ülnek, a politika kifutóján, fényben, pózban, #transzparensdemokrácia szűrővel.
És a MANöken, a vezér, aki valaha szónoknak készült, de végül influenszer-lélek lett – egy olyan országot vezetne, ahol a like a törvény, a komment a népszavazás, és a közgyűlés... hát az csak a kommentmező offline verziója.
A Tisza most is ugyanazt a koreográfiát járja el: előbb jön a látványos döntés („mutassunk erőt!”), aztán a facepalm-pillanat, majd a rendkívüli közgyűlés, ahol mindenki úgy csinál, mintha nem ők döntöttek volna hülyeséget.
Rájönnek, hogy a nép nem tapsol (értsd: elolvasták a kommenteket, és rájöttek, hogy a k@vaanyád nem egyenlő a tapssal), és akkor gyorsan visszakoznak – mint a stand-upos, akinek nem nevetnek a poénján, ezért előrántja a kutyát meg a gyereket a színpadra.
És igen, most is ez jön: “Sziget? Ja, hát persze, mi is mindig támogattuk, csak félreértés volt, rossz smink, túl erős fény, másik kameraállás.”
Minden döntésükhöz jár egy utólagos magyarázó videó, alatta a komment: “jó, de akkor miért szavaztátok meg, bazmeg?”
A főváros közben egy groteszk politikai divatbemutató.
A kifutón Karácsony próbálja a díszletet egyben tartani, miközben a háttérben a Tisza-frakció tagjai a backstage-ben azon vitáznak, melyiküknek áll jobban a felelőtlenség kékje.
A város vezetése három emberből áll, a döntési jogkör viszont annál is több kézben van, akik leginkább a kézmosásban jeleskednek.
És amikor mindez szétesik, ők csak mosolyognak a kamera felé, mintha ez is beleférne a műsorba.
Mert náluk minden politikai válság csak egy új epizód a nagy OneManShow-ban, ahol a MANöken mindent visz — csak a várost nem.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése