A Vegán Megváltók Klubja
Már megint történt valami szörnyűséges a világhálón: valahol, valaki, vidéken, mert feltenni egy fotót egy újszülött borjúról. Igen, az "lekövető" egy őstermelő volt, akit azonnal tömeggyilkosnak kiáltott ki a szent Facebook népe.
Igen, élő, húsból és vérből való kicsi borjú képe került ki, nem a Tiktokon szűrt „növényfeeling” filteren keresztül. És a vegán frontvonal felhördült! Zöld zászlók lobogtak, habzott a rizstej, és csattant a billentyűzet: „Gyilkos!” – írták olyan átéléssel, mintha ők személyesen mentették volna meg az amazóniai szójaföld minden egyes katicáját.
A kommentmező percek alatt erkölcsi arénává változott. Az egyik avokádó-lovag kifejtette, hogy „a borjú szemeiben már születése pillanatában ott a félelem”, miközben a laptopja alatt olvadozott a litiumbánya gyerekmunkásainak verejtékéből született akkumulátor. Egy másik harcos arról írt, hogy „az élet szent”, majd gyorsan rendelt egy quinoa-bowlt, szigorúan három kontinenssel odébb termesztett és onnan szállított alapanyagokból.
És amikor valaki megpróbálta higgadtan elmagyarázni, hogy egy háztáji borjú nem ugyanaz, mint egy nagyüzemi mészárszék, a Vegán Szent Inkvizíció egy emberként kiáltotta:
„Azonnal törölni, felkoncolni, kivégezni, mert mi nem bírjuk a másságot!”
Ó, a vegán empátia! Olyan finom és törékeny, mint egy alufóliás mandulatejes doboz. Aki nem velük van, az ellenük. Aki nem photoshoppolja át a valóságot, az barbár.
Mert az igazi erkölcs ma már nem a föld szaga, nem az állat gondozása, nem a munkával szerzett étel. Hanem a kommentháborúban megszerzett erkölcsi fölény.
Kérdezd csak meg tőlük, mikor fejtek meg utoljára tehenet, mikor ültettek el egy fát, vagy mikor láttak élő disznót közelről?
A válasz: „Soha, de láttam róla dokumentumfilmet a NatGeo-n!”
Ezek az emberek a világ megmentői – legalábbis a wifi-hatótávon belül. Ők nem földet túrnak, hanem erkölcsi sírokat ásnak. És közben azt hiszik, hogy a szívük zöld, miközben a lelkiismeretük már régen komposztálódott.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése