Ma Magyarországon a Facebook foglalkozás rovatában a „digitális tartalomkészítő” az új aranykalászos gazda. Régen elég volt beírni, hogy „villanyszerelő” vagy „fodrász”, ma viszont ciki lenne, ha nem állna ott: „digitális tartalomkészítő”. Ez magyarul annyit jelent: „van telefonom, és nem félek használni”.
Az unatkozó háziasszony, aki régen csak a szomszédnak mesélte el, mennyire odakapott a húsleves, ma már élőben közvetíti a fazék sistergését és a koromréteg vastagodását. A gyesen lévő anyuka dokumentálja, ahogy a gyerek háromszor felborítja ugyanazt a kakaót, mert „ez is tartalom, anyukák, nektek készítve!”, de van, amelyik nem rest a pelenkabontás folyamatát is online közvetíteni. A túl sokat posztoló férfi mélyen elgondolkodtató szelfikkel ontja a világra a mellkasa szőrszálait.
A piacon már nem az a kérdés, mennyi a paradicsom kilója, hanem hogy feltöltötted-e a kötelező TikTok-videót a kopott fazekakról és vikágháborús relikviákról, természetesen szigorúan a plattyant barackok után. A kofák és vevők egymást kerülgetve filmeznek, mert ha nincs kint a „Háztartási tippek 45+” új epizód, akkor oda a karrier.
És persze nem maradhatnak ki a politikai önkéntesek sem: ők is „tartalomgyártók”, csak épp a tartalom ugyanaz a szórólapszöveg, amit reggel a pártirodában kaptak kézhez. Minden poszt úgy néz ki, mint egy kampányplakát, csak digitálisban, vagyis színes-szagos szemét, amit ők maguk „stratégiai kommunikációnak” hívnak.
A legszebb az egészben, hogy mindenki influenszernek hiszi magát, miközben a közönségük ugyanaz a tíz ember, aki eddig is lájkolt mindent – még a penészes szendvicsfotót is. A Facebook mára nem közösségi háló, hanem digitális szeméttelep, ahol mindenki építi a maga kis kontenthegyét. És a mocsokhalom már nem a fülünkig ér, hanem lassan ellep minket.
Talán egyszer valódi szakma lesz belőle: Digitális Tartalomkészítő OKJ. Záróvizsga: három és fél órás élő közvetítés a húslevesről, háttérben a bömbölő gyerekkel és a politikai kampánydallal.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése