Agymenés 579.

A Xanax-féle reneszánsz ember

  

Van az a pillanat, amikor az ember leül, felnéz az égre, és azt mondja: ennél abszurdabb már nem lehet.

 

Aztán jön Magyar Péter, és bebizonyítja, hogy dehogynem – mindig van lejjebb, csak akarni kell.

 

Egy ember, aki – mint a modern kor Hamletje – drámai gesztussal bejelenti, hogy "mindennek vége", majd a Xanaxot mint kelléket használja az élet színházában. Nem veszi be, csak megmutatja: „Nézzétek, szenvedek! Like-oljátok a fájdalmam!”

 

Ez már nem tragédia, hanem reality show az idegösszeomlás határán.

 

A főhősünk, aki a tévéstúdióból is úgy rohan ki, mintha a nemzeti függetlenség múlna azon, hogy ne kelljen kérdésekre válaszolnia, most hirtelen aggódik mások mentális egészségéért. Olyan ez, mintha a Titanic kapitánya a vízbe esve konferenciát tartana hajózási biztonságról.

 

De menjünk tovább:

– telefon ellopva, majd drámai mozdulattal a Dunába hajítva, mintha a Gellért-hegyről akarná megváltani a világ bűneit.

– civillel és újságíróval robothangon ordítva, mint egy túlhevült Alexa, aki rákapott a nikotinra.

– kartonfigurával vitatkozva, mert a valódi emberek már nem bírják idegekkel.

 

Miközben a láncdohányos telefonfüggő minden élő adásban újra feltalálja a politikai önsajnálat performanszát, a rajongótábor a kommentmezőben mantrázza: „Ő az egyetlen, aki kimondja az igazságot!”

 

Csak az nem derül ki, melyik igazságot – mert minden nap másik verzió van, attól függően, hány kamera működik.

 

És most, a legnagyobb groteszk csavar: ez az ember aggódik mások mentális állapotáért.

 

Azért, aki csendben dolgozik - jól vagy rosszul, de csinál valamit -, nem ordibál kartonfigurákkal, és nem dramatizálja magát minden nap új hősként.

 

Örkény István most valóban forog a sírjában – nem is forog, inkább centrifugál.

A mozgási energiájából egy közepes méretű magyar város áramellátását fedezni lehetne. És talán még maradna is annyi, hogy kivilágítsuk vele a magyar közéletet.

 

Ha valaki még keresi a kortárs abszurdot, nem kell a Katona József Színházba menni – elég bekapcsolni a híreket. Mert Magyar Péter megmutatta: a dráma nem halott, csak mostantól élő adásban dohányzik és posztol róla.