Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 559.

📢 Breaking News!

 


Valahol Magyarországon egy ártatlan dohányos pusztán annyit mert leírni egy Temus cuccokat véleményező csoportba, hogy talált egy szipkát, ami kiszűri a kátrányt. Nem akart világot váltani, Nobel-díjat kapni, sem az ENSZ egészségügyi főtanácsadója lenni – csak szólt, hogy “figyu, ez működik”.
 
És akkor megjelentek ŐK.
 
👀 Az univerzális mindentudók, akik nélkül a Facebook-fal olyan üres lenne, mint egy dohánybolt vasárnap délben.
 
– Az első: “Annak már mindegy, aki évtizedek óta dohányzik.”
Köszönjük, Doktor Halál, biztos tőled indult a tüdőrák-kutatás is.
– A második: “Ha valakit ennyire zavar, egyszerűbb a leszokás 😉.”
 
Na persze, mert a leszokás olyan könnyű, mint reggel kávé helyett brokkolival öblíteni. Amúgy te leszoktál már a felesleges kommentekről? Na ugye...
 
Így születik meg a Kéretlen Okoskodás Világbajnokság: minden poszt alatt legalább egy ember, aki megmondja, miért hülyeség, amit csinálsz. Nem kérted a véleményét, de ő küldi. Olyan ez, mint a szúnyog: nem hívod, de megtalál.
 
Legközelebb majd valaki a csirke recept alá írja: “Szerintem vegetáriánusnak kéne lenned, egyszerűbb lenne a világ.”
🤷‍♂️
És ez így megy mindenhol. Akármit írsz:
🥘 Recept? – „Ne egyél húst.”
🚴 Sport? – „Felesleges, úgyis meghalsz.”
🐕 Kutyás poszt? – „Fogadj inkább örökbe egy gyereket.”
 
Ez a kéretlen bölcsességek Facebook-univerzuma: ahol mindenki az emberiség megváltója, csak valahogy mindig a kommentszekcióban ragad.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...

Agymenés 551.

A TOLERANCIA NAGY VÉGSŐ GYŐZELME   Elérkeztünk hát a civilizáció csúcsára. A tolerancia diadalmenete beért a célba, lobog a zászló, csillog a konfetti, és mindenki boldog — kivéve azokat, akik még képesek gondolkodni. Ők már csak suttogva beszélnek, lehúzott redőny mögött, mint a régi rendszerben a rendszerkritikusok. Csak most nem a párt, hanem a „jóérzésű közösség” jön értük, kommentben, caps lockkal.   Régen a tudás hatalom volt, ma inkább provokáció. A vélemény bűncselekmény, ha nem trendi; a humor gyűlöletbeszéd , ha valaki megsértődik rajta. És a logika? Az már mikrosértés, mert “lehúzza az önbecsülését azoknak, akik inkább érzésből élnek, mint értelemből.” A modern kor új bölcse azt mondja: ne gondolkodj, érezz! — és ha érzel, csak pozitívat, lehetőleg szivárványos szűrővel. Aki pedig mégis gondolkodni mer, az „toxikus”, „kirekesztő” vagy „intellektuálisan elnyomó”.   Szóval igen, Dosztojevszkij megjósolta a jövőt: eljön az idő, amikor a gondolkodás diszkriminatív ...